Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A MAGAS VÉRNYOMÁS

   A  lakosság  kulturális   színvonalának  szüntelen  emelkedésével   egyre  köztudottabbá  vált   a     vérnyomás   emelkedése  folytán  létrejövő,   többé - kevésbé   komoly  megbetegedések  fontossága.   Ehhez  hozzájárul  e  megbetegedések  százalékos  növekedése,   főleg  a  közepes  és  idősödő  korban  levőknél  --  ami  viszont  főleg  a   modern  életkörülményeknek,  köztük  az  átlagos  anyagi  színvonal  emelkedésének  is  tulajdonítható.   Az  utóbbi  években  elterjedt  gyógyszeres  kezelés  --  vérnyomás - csökkentő  gyógyszerekkel  --  nem  teszi  fölöslegessé  a  betegség  létrejöttével  és  lefolyásával  kapcsolatos  orvos - egészségügyi  ismeretek  terjesztését,  elmélyítését.

       

                 ALAPFOGALMAK

 Hogy  a  szervezet  valamennyi  sejtje   állandóan  életmüködésének  megfelelő  oxigénnel  és   más  tápanyagokkal  el  legyen  látva,  szükséges,  hogy  az  ezeket  tartalmazó  és  szállító  vér  állandó  keringésben  legyen.   A  véroszlopra  gyakorolt  állandó  nyomás  tartja  fenn  ezt   a  keringést.   Ezt  az  állandó  nyomást (  egy  pumpához  hasonlóan )   a  szív  gyakorolja,  eljuttatva  ilyenformán  a  vért  a  szív  és  a  sejtek  között  elhelyezett  csőrendszeren ( vérereken )  keresztül  a  sejtekbe.   A  véroszlopra  gyakorolt  nyomás  állandó  --  de  nem  állandóan  egyforma  erős,  mert  a  szív  pumpaszerűen,  ütemesen ( ritmikusan )  müködik ;  a  legnagyobb  nyomást  akkor  gyakorolja  a  véroszlopra,  mikor  összehúzódik  és  a  vért  ( főütőereken  keresztül )  az  erekbe  préseli  és  a  legkisebb  lesz  a  nyomás,  mikor  a  szív  elernyed,  hogy  magába  foglalja  a  szívbe  visszatérő  vért.   ( A  vér  állandó  mennyiségben  és  zárt  csőrendszerben  kering. )    A  szívből  kiinduló  ereknek ( ütőerek,  artériák )  kell  tehát  a  legnagyobb  nyomást  kiállniuk,  míg  az  elhasznált  vért  a  szívbe  visszaállító  erek  (vivő-  vagy  gyüjtőerek,  vénák )  sokkal  kisebb  nyomásnak  vannak  kitéve.   Ezért  az  ütőerek  vastagabb  falúak,  érelmeszesedésre  hajlamosak,  míg  a  vívő - erek  gyengébb  falúak  és  inkább  tágulásra ( visszértágulás )  hajlamosak.

 

               NORMÁLIS  VÉRNYOMÁS    

A  vérnyomás   megmérésének  technikája,  feladata  az  orvost,  vagy  az  erre  a  célra  kiképzett  asszisztens  vagy  nővért  illeti,  bár  --  főleg  a  civilizáltabb  országokban   --   már  eléggé  elterjedt  az  olyan  vérnyomásmérők  használata,  amelyekkel  maga  a  beteg ( vagy  egészséges )  ember  saját  vérnyomását  pontosan  meg  tudja  mérni.   Mivel  a  vérnyomás  a  nap  külömböző  óráiban  némileg  eltérő  magasságot  mutathat,  az  önmérésnek  elég  nagy  jelentősége  van  az  orvos  részére,  aki  az  ingadozásokból  a  pontosabb  diagnózis  megállapítására  felhasználható  következtetésekhez  juthat.   Az  önmérés  --  helyesen  alkalmazva  --  azért  is  jó,  mert  általa  elkerülhető  az  orvosi  látogatással  járó  izgalma  okozta  vérnyomás - emelkedés,  bár  az  izgulékony  ember  akkor  is  izgulhat,  ha  saját  magát  méri,  orvos  jelenléte  nélkül.   Az  izgalom  hatásának  elkerülésére  azért  a  legtöbb  orvos,  ha  a  vérnyomás  túllépi  a  normális  határt,  többnyire  megismétli  a  mérést.

 

                    MELYIK  A  NORMÁLIS  HATÁR ?

A  szív  összehúzódásakor  mérhető (szisztolés)  nyomás  nem  lehet  több   150  Hg  mm - nél.     (Né-mely  orvosi  iskola  szerint  140.)   Az  elernyedéskor ( diasztélos  vérnyomás )   90  Hg  mm  ( mások  szerint  100 -ig )  normális.                                                                                                             Ehhez  tudni  kell,  hogy  ezek  a  számok  pár  percnyi  fekvés  után  fekvő  helyzetben  mérve  és,  ha  szükséges,  megismételve  érvényesek,  izgalom  és  testi  munka  kizárásával.   A  mellékelt  táblázatból  leolvasható,  hogy  milyen  életkorban  mennyi  a  normális  szisztolés  és  diasztolés  vérnyomás,  tekintettel  arra,  hogy  a  vérnyomás  --  főleg  a  szisztolés  --  a  korral  együtt  nő.                  A  korrai  kapcsolatos  vérnyomás  változások  ( Hg  mm ).

  

Kor ( év )      

Szisztolés

       vérnyomás   

Diasztolés

                vérnyomás

               16                                          105 - 135  között                                                  60 -  86  között                                     
  17      105 -135         ,,              60 -  86        ,,
   18        105 - 135        ,,           60 -  86        ,,
19      105 - 140        ,,         60 - 88         ,,
        20 - 24      105 - 140        ,,          62 - 88         ,, 
        25 - 29       108 - 140        ,,          65 - 90         ,,
       30 - 34      110 - 145        ,,          68 - 92         ,, 
       35 - 39       110 - 145        ,,          68 - 92         ,, 
       40 - 44       110 - 150        ,,          70 - 94         ,, 
       45 - 49      110 - 155        ,,          70 - 96         ,, 
       50 - 54      115 - 160        ,,          70 - 98         ,, 
       55 - 59       115 - 165        ,,          70 - 98         ,, 
       60 - 64       115 - 170        ,,          70 - 100       ,, 
       65 - 69       115 - 175        ,,         60 - 100       ,, 
              70       110 - 180        ,,          60 - 100       ,,

A  táblázatból  kiolvasható,   hogy  például  egy  60  és  70  év  közötti  embernél,  akinél  a  nem  orvosi  közlemény  tudomása  szerint  160 - 170  Hg  mm -t  kellene  mérni,  az  orvos  120 - at  vagy  éppenséggel  115 - öt  is  mérhet.    És  fordítva :  előfordul,  hogy  egy  15  éves  serdülőnél,  a  szokásos110  helyett  135 - öt  mutat  a  vérnyomásmérő,  mire  a  szülő  fölöslegesen  rémületbe  esik,  mintegy  megjövendőlve  az  eljövendő  magas - vérnyomásos  betegséget.                                        Ezért  jegyezzük  meg  magunknak,  hogy  vannak  makkegészséges  öregek,  akik  életük  végéig,  aggkorukon  át  a  fiatalkori  120 -at  --  130 - at  megőrzik  a  70 - 80  diasztoléssel  együtt,  mintahogy  vannak  fiatalok  140 - nel,amely  így  marad,  vagy  120 -ra  leszáll,  mire  a  fiatalság  elmúlik.   Már  itt  jegyezzük  meg,  hogy  mind  az  alacsonyabb   vérnyomásu  öregeknek,  mind  a  magasabb  vérnyomású  fiataloknak  nem  a  ,,sok  pihenés",  hanem  ellenkezőleg,  a  sok  mozgás,  testi  munka,  a  korhoz  mért  testgyakorlás  és  sport  ajánlatos.

 

                    AZ ,, ESZENCIÁLIS"   HIPERTENZIÓ

A  magas  vérnyomást,  mint  önálló (eszenciális )  betegséget  azért  nevezi  így  az  orvostudomány,  mert  --  főleg  az  elején  --  a  magas  vérnyomáson  kivül  semilyen  más  tünete  nincsen,  előidéző  okát  sem  tudják  pontosan.   Megkülömböztetésül  is  nevezik  így  a  tüneti  magas  vérnyomástól,  amikor  a  magas  vérnyomás  csak  tünete  valamilyen  alapbetegségnek  és  így  az  egész  kórkép  valamint  lefolyása,  végkifejlése  az  alapbetegség  függvénye.   Ilyen  például  a  többféle  vesebaj,  agydaganat,  pajzsmirigybetegség  (Basedow ),  mellékvese  és  más  hormonmirigyek  stb.  betegségei.   Az  eszenciális  hípertóniánál  mindezen  szervek  a  rájuk  irányított  orvosi  (laboratóriumi)  vizsgálatnál  semmilyen  kóros  eredményt  nem  mutatnak.   Ami  azonban  nem  jelenti  azt,  hogy  némelyikük  nem  venne  részt  az  esszenciális  hipertenzió  kifejlődésének  folyamatában,  valamilyen  más  formában  vagy  termékekkel.   Ujabb  és  mélyrehatóbb  tudományos  kutatások  például  éppen  a  vese  és  mellékvese  bizonyos  termékeinek  tulajdonítanak  előidéző  vagy  elősegítő  befolyást  a  betegség  folyamatában.                                                                                  Ilyenformán  a  (szövődmények  nélküli)  eszenciális  hipertenzióban  a  beteg  vizsgálatánál  a  magas  vérnyomáson  kívül  az  orvos  nem  talál  más  szervi  elváltozást.   Ez  mindaddig  tart,  amíg  a  szövődmények  egyike  vagy  másika  --  a  magas  vérnyomás  ideig  tartó  fennállása  után  meg  nem  jelenik.   Ezek  ,,klaszikus"  helye  a  szív,  az  agy  és  a  vese.   E  szervekben  vagy  némelyikében  ekkor  már  felfedezhetők  a  szervi  betegség  jelei :  szívtágulás,  majd  elégtelenség,  agyvérzés  vagy  trombózis  és  idült  vesegyulladás.   A  tartós  megnagyobbodott  nyomás  az  erek  elmeszesedésén  keresztül  (ateroszklerózis)  hozza  létre  a  szövődményeket.   Hogy  megértsük  e  folyamatot,  tudnunk  kell,  hogy  két  tényezőnek  van  fontos  szerepe  a  vérnyomás  mechanizmusában :  a  szív  erejének  és  nagyságának  és  az  erek  ellenállásának.   Általánosan  elfogadott  elmélet  szerint  a  nagyerek  és  a  hajszálerek  között  helyet  foglaló  kiserek  (arteriolák)  tartós,  görcsös  összehúzódási  állapota  --  amelynek  okát  viszont  nem  ismerjük  --  játsza  az  elsődleges  szerepet  a  primer  (eszenciális)  hipertrónia  létrehozásában,    ezek  azok  az  erek,  amelyek  a  diasztolés  vérnyomás  fenntartásában  ,,felelősek"  és  tudvalevő,  hogy  ennek  az  emelkedése  az  első  és  legfontosabb  jele  a  fellépő  hipertóniának.    A  megnövekedett  periferiás  (környéki,  külső  területi)  ellenállás  azonban  a  szisztolés  nyomás  nagyságát  is  megemeli,  mivel  a  szívnek  ennek  legyőzésére  nagyobb  erőt  kell  kifejtenie  --  így  magasabbá  nő  a  szisztolés  nyomás  is.

 

                     KEZDŐ  TŰNETEK,  SZAKASZOS  FOLYTATÁS

Azokon  a  betegeken  kivül,  akinél  alkalmilag(munkahely,  sofőrvizsga  stb.)  végzett  vérnyomás -  mérésből  derül  ki,  hogy  magas  a  vérnyomásuk,  természetesen  vannak  betegek,  akik  szubjektív  panaszokkal  kerülnek  orvosokhoz ;  ezek  között  legtöbben  fejfájásról  panaszkodnak.   Valóban,  a  fejfájás  százféle  oka  között  nagyon  gyakran  szerepel  a  magas  vérnyomás.   Ha  a  fejfájás  főleg  reggel,  ébredéskor  jelentkezik,  a  tarkó  tájára  lokalizálódik  és  felkelés,  mozgás  után  megszűnik,  felkelti  az  orvos  gyanúját,  kezdődő  hipertenzióra  irányítja  a  figyelmét.   A  negyvenes - ötvenes  évek  körül  levő  beteg  másra  egyelőre  nem  panaszkodik,  az  orvos  pedig  160/95 -öt (vagy  magasabbat)  mér,  más  objektiv  betegségei  jelt  nem  talál,  de  kiderül,  hogy  a  beteg  magas  vérnyomásos  szülőktől  származik,  kövérkés,  vagy  éppen  kövér,  a  cigarettát  és  az  italt  sem  veti  meg,  ülő  vagy  idegileg  hajszolt  életmódot  folytat,  rosszul  alszik  stb.   Mindezek  a  gyanút  megerősítik,  de  további  vizsgálatoknak  kell  eldönteniök,  hogy  ez  a  megállapítás,  úgymond,  tart- ja -e  magát,  nincsenek -e  valamilyen  alapbetegség  jelei,  melyek  igazolnák  a  ,,tüneti"  (másodlagos)  hipertenzió  jelenlétét.   Az  orvos  megkérdezi  a  beteg  foglalkozását  is,  mert  statisztika  igazolja,  hogy  a  földművelést  űző  emberek  vagy  egyáltalán  nem,  vagy  csak  egész  kivételesen  betegednek  meg  eszenciálís  magas  vérnyomásban  és  a  városi  nehéz  testi  munkából  élők  is  sokkal  ritkábban.                                                                                                    Ha  a  beteg  a  húszas  évek  körül  van,  többnyire  szívdobogásról  és  más  szívtáji  kellemet-  lenségektől  is  szokott  panaszkodni  --  az  idősebbeknél  is  előfordul  --  anélkül,  hogy  valamilyen  rendellenességet  lehetne  hallani  vagy  más  vizsgálattal  (EKG,  röntgen)  kimutatni.   Az  orvos  ilyenkor  fiatalkori  (,,juvenilisz")  hipertenzioról  beszél,  amelyről  --  az  orvostudomány  mai  állásában  --  nem  lehet  biztosan  tudni,  hogy  elmulik -e  hamarosan  vagy  tartós,  eszenciális  hipertenzióba  fog-e  torkolni.(Sportot,  testgyakorlatot  nem  szabad  eltiltani !)                                                       Ha  a  beteg  már  előrehaladottabb  korban  kerül  az  orvos  elé,  a  diasztélás  vérnyomás  nagysága  dönti  el  a  kérdést :  eszenciális,  progreszív  avagy  a  jóindulatú  ,,szenilis"  hipertenzioról  van  szó?    Az  eszenciális  hipertenzió  kezdődhetik  ugyanis  a  60.  év  körül  is,  nemcsak  a  40  -  50  éves  korban.  A  60  év  utáni  korban  előfordulhat,  hogy  az  eszenciális  hipertenzió  kezdete  rárakodik  a  már  meglevő  szenilis  hipoertenzióra,  kezdi  megemelni  az  addigelé  normális  diasztélás  nyomást,  amely  a  tiszta  szenilis  hipertenziónál  nem  emelkedett.                                                                 A  hipertenziónak  fent  leírt  kezdeti  szakaszát,  amely  külömböző  ideig  tarthat,  prehipertenziós   (hipertenziót  megelőző,  előkészítő)  szakasznak  is  nevezik.   A  következő  szakaszt  a  nagy  vérnyomás  ingadozások  jellemzik,  végül  a  harmadik  szakasz  a  kezdődő  a  kezdődő  szövőd -mények  szakasza,  amelyben  a  tartós  vérnyomásemelkedés  mellett  főleg  a  szív - érrendszer  vagy  az  agy,  vagy  végül  a  vese  megbetegedését  lehet  objektiv  vizsgálattal  is  kimutatni.   A  szövőd -mény  lokalizálodhatik  e  szervrendszerek  egyikére  vagy  többjükre.

 

                    KÉTFÉLE  MAGAS  VÉRNYOMÁS

Ha  a  jelen  cikkben  a  tüneti  magas  vérnyomás  tárgyalásától  eltekintünk  is,  van  az  esszenciális  magas  vérnyomáson  kivül  egy  másfajta  magas  vérnyomás,  amely  nagy  gyakorlati  jelentőségű,  s  amely  különleges  helyet  foglal  el  a  sokféle  tüneti  és  az  esszenciális  hipertónia  között,  amennyiben,  egyszerű (klinikai)  orvosi  vizsgálatra  csak  a  vérnyomás - emelkedést  mutatja  más  tünetek  nélkül,  de  mégis  külömbözik  az  esszenciálistól  abban,  hogy  csak  a  szisztolés  vérnyomás  emelkedett,  a  diasztolés  azonban  normális  marad.   Az  öregkor  hipertóniáról  van  szó.  Tudvalevő,  hogy  a  régi  orvosi  gyakorlat  normálisnak  tartotta  a  vérnyomást,  ha  a  szisztolés  nyomás  annyi  mm  volt  100 Hg mm-enfelül,  amennyi  a  vizsgált  egyén  éveinek  a  száma.   Pl.  az  50  évesnél  150,  a  70  évesnél  170  stb.   Azóta  elfogadta  az  orvosi  gyakorlat  a  tudomány  modern  megállapítását,  amely  szerint  a  140 Hg mm-en  felüli  nyomás  minden  korban  magasnak  számít.    Ha  az  esszenciális  hipertónia  a  40-es  években  kezd  fellépni,  ez  a  fajta  szisztolés  vérnyomás  a  60 - 70  években  kezd  mutatkozni,  ezért  öregségi (szenilis)  vérnyomásnak  nevezik  és  többnyire  a  megelőző  magas  vérnyomás  nélküli  fellépett,  vagy  kezdődő  érelmeszesedés  jele.   Az  érelmeszesedésnek  és  a  szisztolés  magas  vérnyomásnak  ez  a  formája  sokkal  enyhébb,  jobb  indulatú  lefolyású,  a  korral  járó  élettani (biologiai)  folyamat (ezért,,fiziószklerózisnak"is  hív -ják).  A  modern  gyógykezelés  szempontjából  is  nagy  gyakorlati  jelentősége  van :  a  szenilis (szisztolés)  vérnyomásemelkedés  180 Hg mm-ig  (más  iskolák  szerint  200 Hg mm-ig)  is  felmehet,  anélkül,  hogy  a  modern  vérnyomás - csökkentő  szerekkel  kellene  kezelni  --  ami  az  esszenciális  hipertóniától  kötelező.                                                                                                                      A  vérnyomás  és  az  érelmeszesedés  közötti  kapcsolat  azonban  nem  merül  ki  ennyiben.   Ha  a  szenilis,  magas  vérnyomás  az  időskori,  mondhatni  normális,  jóindulatú  érelmeszesedés  következménye,  az  esszenciális  hipertenzió  viszont  az  aránylag  korai  kóros  érelmeszesedés (ateroszklerózis)  előidézője.   Amott  az  elmeszesedés  hozza  maga  után  a  magas  vérnyomást,  emitt  a  tartós  magas  vérnyomás  fejleszti  ki  az  érelmeszesedést.   A  kettő  közötti  külömbség  abban  is  megnyilvánul,  hogy  az  időskori - forma  a  főütőér (aorta)  és  a  belőle  kiinduló  nagy  erek  elmeszesedése  alapján  lép  fel,   míg  az  eszencíálisnál  a  tartós  magas  vérnyomás  váltja  ki  az  arteriolák  (kis  artériák)  elmeszesedését.                                                                                         A  két  terület  között  a  határvonal  idővel  elmosódhat  mind  anatómiai,  mind  klinikai  szempontból,  ami  lényegesen  megnehezíti  a  kezelőorvos  tájékozódását.   Mindkét  fajta  elmeszesedés  a  megadott  szervek  vagy  periferiás  területek (végtagok)  vérellátását  akadályozza  és  így  egyformán  --  ha  nem  is  egyforma  gyakorisággal  --  okai  lehetnek  agyvérzésnek,  szív  vagy  agyi  stb.  infarktusnak,  vagy  többé  vagy  kevésbé  súlyos  végtag - érszükületeknek.                                       Az  orvosnak  mégsem  szabad  a  diagnózis  leegyszerüsítésével  ,,magas  vérnyomást"  vagy  ,,érelmeszesedést"  megállapítani,  hanem  lehetőleg  tisztáznia  kell  a  kétféle  forma  szerepét  az  adott  beteg  helyzetének  a  megítélésében.   De  még  kevésbé  zabad  a  betegnek  az  öngyógyítás  nagyon  veszedelmes  eszközéhez  nyúlnia,  mert  a  modern  vérnyomás - csökkentő  szerekkel  legalább  olyan  csínján  kell  bánni,  mint  az  antibiotikumokkal.

 

                     MEGELŐZÉS,  GYÓGYÍTÁS

Amiként  a  modern  gyógyszerekkel  nem  szabad  a  betegnek  saját  magát  gyógykezelnie,  épp  annyira  fontos,  sőt  fontosabb  a  beteg  segítő  hozzájárulása  az  orvos  előírásainak  szigorú,  fegyelmezett  alkalmazásához,  legfőképpen  pedig  a  betegség  megelőzéséhez.   Ez  vonatkozik  mind  az  örökölt  terheltségben  nem  szenvedő,  mind  pedig  a  vérnyomásbeteg  szölőktől  származó  egészségesekre.   Előbbiekre  azért,  mert  ha  öröklés  nincs  vagy  nem  mutatható  ki,  a  megfelelő  megelőző  életmód  biztos  sikert  ígér,  utóbbiakra  azért,  mert  a  fenyegető  megbetegedés  veszélye  nagyobb,  és  minden  eszközt  fel  kell  használni  a  veszély  elhárítására.                                          A  gyermekkortól  kezdve  nem  szabad  hozzászokni  a  túlbő  táplálkozáshoz,  a  túltele  gyomorhoz,  az  ennek  következményeképpen  fellépő  túltápláltsághoz,  amely  a  magas  vérnyomás  előkészítésének  egyik  legfontosabb  tényezője.   Sajnos,  a  mai  napig  is  úgyszólván  lehetetlen  leszoktatni  a  szülőket,  főleg  az  anyákat  arról,  ne  nézzék  reszkető  lélekkel,  hogy  szerelmetes  magzatjuk  bekebelezi-e  a  szükségnél  2 -3 -szor  nagyobb  adag  ételt.   Még  mindig  szép  számmal  vannak  szülők,  akik  ,,kostolónyi"  alkoholos  itallal  kínálgatják  gyermeküket,  és  ha  az  fiú,  ,,férfiasságának"  megnyilvánulásaként  élvezik,  ha  rágyújt.                                                          Tudományos  kísérletnél  sem  az  alkohol,  sem  a  cigaretta  közvetlenül  nem  emeli  a  vérnyomást -- a  baj,  a  veszély  az  elkerülhetetlen  hozzászokásban  van,  a  szervezet  és  legfőképpen  az  erek  mérgezéséhez  vezet,  ezeket  a  magas  vérnyomásra  hajlamosítva.                                                 Az  alkoholnak  és  a  nikotinnak  a  felnőtt  és  idős  korban  véghez  vívő  pusztításaira  ezúttal  bővebben  nem  térünk  ki,  minden  újságolvasó,  a  hírközlő  készülékeket  látó  vagy  halgató  ember  pontosan  tájékozódhatik  vagy  tájékozódhatott  ezekről.                                                                      A  betegség  megelőzésére  és  a  gyógyítás  elősegítésére  nem  elegendő  a  fent  jelzett  ártalmak  elkerülése,  hatékonyan  beavatkozó  életmódra  van  szükség,  elsősorban  sok  szabad  levegőn  való  tartózkodásra,  naponkénti  sztatikus  és  dinamikus  testgyakorlatokra,  korhoz  és  egészségi  állapothoz  mért  sportra.   Ezek  fontos  szerepét  --  főleg  a  magas  vérnyomás  megelőzésében  --  nem  lehet  eléggé  hangsúlyozni.

                                                                                                                Dr.  Kahána  Ernő                                                                                                                                           érdemes  orvos.