Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYÓGYÍTÓ TŰSZÚRÁSOK

Az  akupunktura  ősi  kínai  gyógymód.  Ezzel  a  módszerrel  a  testi  és  a  lelki  megbetegedések  hosszú  sorát  kezelik  hatékonyan  évezredek  óta.

 

A  hajszálvékony    akupunktúrás  tűket  a  test  meghatározott  pontjaiban  szúrják,  majd  finoman  megforgatják  vagy  felmelegítik.  Az  így  keletkező  ingerület  végigfut  a  gerincvelő  és  az  agy  idegrostjain,  melyek  a  fájdalmat  enyhítő  kémiai  anyagokat  bocsátanak  ki.  Az  akupunktúra  a  jezyuitáktól  kapta  nevét  a  17.  században,  és  két  latin  szó  összetételéből  származik  __(acu - hegyes,  puncture - szúrás).  Ők  ismerteték  meg  a  Nyugattal  ezt  az  ősi  gyógyító  eljárást.  Európai  népszerűségét  Soulié  de  Moránt  francia  dipolomatának  köszönheti,  aki  századunk  '30-as  éveiben  szegődött  az  akupunktúra  szószólójává  és  művelőjévé.

 

Az  akupunktúra  története

A  tűszúrásos  kezelés  Kínából  ered,  ahol  már  kereken  2500  évvel  időszámításunk  előtt  a  népi  gyógyászat  virágzó  ága  volt.  Az  1970-es  években  a  kínai  kultúra  iránti  érdeklődés  fellendült  Európában,  s  az  akupunktúra  népszerűsége  is  megnövekedett.

Bár  Nyugaton  többnyire  csak  hasznos  kiegészítő  gyógymódnak  tekintik,  művelői  tudatában  vannak  annak,  hogy  amennyiben  elfeledkeznek  az  akupunktúra  ősi  alapelveiről, elvész  az  évezredek  tapasztalatán  és  bölcseletén  alapuló  lényeg.  Ez  a  gyógyeljárás  a  hagyományos  kínai  orvoslás  negyedik  talpkövét  alkotja  a  lélek  gyógyítása,  az  étrend  kiegyensúlyozása  és  gyógyfüvek  használata  mellett.   A  régi  kínaiak  megfigyelték,  hogy  bizonyos  szervek  rendellenességei  nyomás  következtében  vagy  spontán  módon  a  bőr  meghatározott  pontjain  okoznak  fájdalmat,  ezért  pattintott  kőszilánkokat  szúrtak  ezekbe  a  pontokba.  Houang  Ti,  az  i. e.  3.  évezred  misztikus  uralkodója  szorgalmazta  e  gyógymódok  terjedését,  amelyeket  a  korabeli  egyéb  eljárásoknál  kevésbé  veszélyesnek  ítélt.  Elrendelte  a  szilánkok  helyet  fémtűk  alkalmazását.

 

A  szervezet  energetikai  egyensúlya

Senki  sem  ismeri  az  akupunktúra  hatásmechanizmusát.  Tagadhatatlan  tény,  hogy  a  megfelelő  pontba  szúrva  a  tűt,  a  test  egy  másik  részében  enyhül  a  fájdalom.

A  régi  kínaiak  úgy  hitték,  hogy  a  szerveket  a  ,,Csí" -nek  nevezett  életenergia  müködteti.  Ez  az  energia  meghatározott  csatornákon,  meridiánokon  keresztül  áramlik  a  szervezetben.  Mindegyik  testfélen  tizenkét  ilyen  meridiánt  számolhatunk  össze.  Ez  a  tizenkét  pár  főmeridián.  Jelentős  még  a  test  elülső,  illetve  hátsó  részén  áthaladó  két  rendkivül  pálya.  A  meridiánon  rendszerén  361  klasszikus  akupunktúrás  pont  helyezkedik  el.  A  meridiánokon  keresztül  nyilvánul  meg  a  két  alapvető  hatóerő,  a  negativ  ,,jin"  és  a  pozitív  ,,jang"  energia.  A  szervezet  egészséges  működésekor  a  jin  és  jang  erői  egyensúlyban  vannak.  A  kínaiak  úgy  tartják,  hogy  valamilyen  betegség  vagy  fájdalom  jelentkezésekor  ez  az  egyensúly  felborul,  ezért  ezt  helyre  kell  billenteni.  Ennek  eszköze  az  akupunktúra.  Az  eljárás  célja  az  akadozó  energiaáramlás  megnövelése,  vagy  csökkentése  az  energia  túltengése  esetén.  Ma  az  akupunktúra  feladfata  kettős.  Egyrészt  gondoskodik  a  beteg  szervezetében  keringő  energia  kiegyensúlyozott  áramlásáról,  másrészt  egyensúlyt  teremt  a  beteg  és  a  kozmosz  között.  Ez  a  célkitűzés  közvetlenül  a  kínaiak  hagyományos  egészségfelfogásából  következik.

 

Energiaáramlás

 

Az  akupunktúra  második  legfontosabb  feladata,  azaz  a  beteg  panaszait  enyhíteni,  már  közelebb  áll  a  nyugati  orvostudomány  gyakorlatához.  A  kezdő  orvosgyakornok  Kíynában  mindössze  tüneti  akupunktúrás  kezelésre  szorítkozik,  míg  a  tapasztatabb  gyógyász  már  a  betegség  által  akadfályozott  energiaáramlást  is  rendezni  igyekszik,  végül  a  legtapasztaltabb  orvos,  a  ,,nagymester"  azt  is  tudja,  miként  lehet  a  fellépő  energiazavarok  haladéktalan  orvoslásával  a  várható  betegségeket  megelőzni.  A  manapság  Nyugaton  praktizáló  akupunktúrás  orvosok  is  azt  vallják,  hogy  jobb  a  megelőzés,  mint  a  gyógyítás,  s  azt  tanácsolják,  hogy  időről  időre  hozzák  összhangba  szervezetük  müködését,  kivált  az  ezt  fenyegető  külső  hatások - például  az  évszak-változások  idején - várható  jelentkezéskor.

Az  akupunktúra  gyógyászok  külömböző  pontokat  használnak.  Több  száz  ilyen  pont  ingerlésének  tulajdonítanak  gyógyhatást,  noha  nem  egyenlő  mértékben.  Némelyik  pont  megszúrása  helyi  hatást  kelt,  vagy  egy  meghatározott  testtájon  érezteti  befolyását,  esetleg  bizonyos  tüneteken  vagy  kórképen  segít,  vagy  az  energhiaáramlást  rendezi.

Akupunktúra  tizenkét  pár  fő  meridiánt  külömböztet  meg.  Ezek  öt  parenchymás  szervnek ( máj,  tüdő,  szív,  lép,  vese ),  valamint  öt  zsigeri  szervnek ( gyomor,  vékonybél,  epehólyag,  vastagbél,  húgyhólyag)  felelnek  meg.  Ezek  a  meridiánok  lényegében  zárt  áramkörként  müködnek,  mindegyik  a  saját  belső  ritmusa  szerint,  s  az  egyes  meridiánok  ráhangolódnak  a  többi  meridián  ritmusára.  A  másodlagos  meridiánok  a  fő  energiacsatornákat  és  a  külömböző  energiahálózatokat  kötik  össze.

 

 Öröklött  energia

A  kínaiak  két  csoportba  osztották  a  meridiánokat :  a  jin - meridiánok  az  áramló  energiát  képviselik,  de  egyúttal  mindig  a  leggyengébb  meridiánok  is.  Az  erősebb  jang - meridiánok  energiájukat  mindig  leadják  a  jóval  gyengébb  jing - meridiánoknak.

Az  akupunktúra  pontok  kijelölését a  diagnózis  felállítása  előzi  meg,  mely  részben  a  nyugati  orvostudomány  eljárásaival  rokon.  A  diagnózis  felállításához  tartozik  az  életszokások,  a  betegség  lefolyása  pontos  ismerete. 

A  gyógyász  nyugati  kollégáihoz  hasonlóan  először  tüzesen  megvizsgálja,  meghalgatja  és  kikérdezi  a  betegeket.  Megvannak  azonban  a  maga  külön  módszerei  is,  ilyen  például  a  meridián  saját  pulzusának  a  megállapítása.

A  vizsgálat  mindegyik  mozzanata  alapvetően  a  jin  és  a  jáng  egyensúlyát  méri  fel  a  páciens  szervezetében.  Az  ősenergiának  ez  a  kétféle  megnyilvánulási  formája  figyelhető  meg  minden  létezőnél..  A  betegben  az  egyik  őselv  túlsúlyba  kerülhet  a  másikkal  szemben,  de  előfordulhat  részleges  egyensúlyzavar  is,.  amely  csupán  egyetlen  szervet,  életfunkciót  vagy  energia-áramkört  érint.

                                       ------------

 

              Rovarveszély

A  rovarcsípés  helyén  általában  viszketést  érzünk,  piros  duzzanatt  látunk.  Tudnunk  kell  azonban,  hogy  olykor  a  rovarméreg  súlyos  betegségeket  is  okozhat.

Tavaszttól  őszig  számíthatunk  az  apró  rovarok  szúrására,  csípésére.  Fontos,  hogy  meg  tudjuk  külömböztetni  a  csupán  kellemetlen  eseteket  a  valóban  veszélyesektől,  valamint  megtanuljuk,  hogy  mikor  mit  tehetünk  a  tünetek  enyhítésére.

 

A  kulancs

Az  atkák  rendjében  tartozó  kullancsnak  a  szájszervéből  kialakult,  úgynevezett  capitulumon  van  a  szipokája,  amelyel  a  madarak  és  az  emlősök  vérét  szívja.  Csípésük  az  emberre  is  veszélyes  lehet,  bár  a  fertőzött  kullancsok  aránya  csak  ezrelékben  fejezhető  kiu.  A  napjainkban  gyakran  emlegetett  lágyagyhártya-gyuladáson  kivül  foltos  lázat  ( kullancstífuszt),  valamint  vesegyulladást  okozhat.  Az  erdőn,  mezőn  dolgozók  vagy  alkalmilag  ott  tartózkodók  jó,  ha  védekeznek  megelőző  oltással,  testre  kenhető,  fújható  szerekkel.  Ha  mégis  testünkbe  fúródik  egy-egy  kulancs,  mihamarabb  távolítsuk  el.  Csöpögtessünk  rá  levegőt  elzáró  anyagot,  majd  az  előző  cikkben  ismertetett  módon  tépjük  ki.

 

Méh, darázs, lódarázs

A  méh,  a  darázs  és  a  lódarázs  csípése  gyakran  gerjeszt  allergiás  reakciót.  A  parányi  méh  csípése  éppoly  veszélyes  lehet,  mint  a  tekintélyes  méretű  lódarázsé.  A  csípés  fájdalmat  okoz  az  érintett  terület  megdagad,   elszineződik (először  kivörösödik,  majd  kifehéredik).  A  duzzadás - amely  vizenyőképződéssel  is  jár - azért  van,  mert  a  méregszérum  átszüremlik  a  szöveteken  és  ott  gyulladásos  reakciót  vált  ki.  A  csípést  követően  húzzuk  ki  a  fullánkot  és  tisztítsuk  meg  a  csípés  helyét,  utána  alkalmazzuk  a  kezelőorvosunk  által  javasolt  gyulladásgátló  krémet.  A  szúrás  helye  pár  nap  elteltével  meggyógyul.  Ha  a  fájdalom  nem  csökken,  arra  kell  gyanakodnunk,  hogy  a  csípés  helye  elfertőződött.  Hogyha  a  csípés  a  szájüregben  vagy  a  torokban  következik  be,  a  rohamosan  fokozódó  gégevizenyő  könnyen  elzárhatja  a  légutakat,  aminek  következtében  életveszélyes  állapot  is  alakulhat.  Ilyen  esetben  azonnal  mentőt  kell  hívni.

Akkor  is  tanácsos  orvoshoz  fordulni,  ha  a  bőrünket  több  helyen  csípték  meg  a  darazsak  vagy  méhek.  Életveszélytől  ez  esetben  nem  kell  tartanunk,  mert  ahhoz  legalább  ötszáz  csípés  kell.  A  méh,  a  darázs,  a  lódarázs  potrohának  alsó  részén  található  a  méregmirigy,  amely  fél  milligramnyi  mérget  tartalmaz.  Ez  okozza  a  gyulladást.

 

A  hangyák

Az  Európában  található  hangyák  ártalmatlanok.  Parányi  méretük  miatt  csípésük  veszélytelen.  Különösen  érzékeny  személyeknél  enyhe  allergiás  reakció  azonban  előfordulhat.  Európában  a  hangyáknak  két  főbb  fajtája  él. 

Az  egyik  a  vöröshangya (Myrmica  rubra)  amely  a  hozzávetőleg  ötezer  hangyafajtából  a  csomós  hangyák  családjába  tartozik.  A  másik  az  erdei  vöröshangya  (Myrmica  rubra). Ezt  harapós  hangyának  is  nevezik,  mert  nincs  fullánkja.  A  Myrimika  rubra  általában  erdőkben,  a  fák  törzsének  közvetlen  közelében  találhatóak.  Jól  észrevehetők  azok  az  apró  lyukacskák,  amelyeken  buzgón  mászkálnak  ki-be  a  parányi  állatok.  Ez  a  kicsiny  hangya  csípéskor  fullánkjából  az  emberre   veszélytelen  fehérjetartalmú  mérget  ereszt  ki.Ha  figyelmetlenségből  éppen  vöröshangyák  fészkére  telepszünk  le,  néhány  kellemetlenül  viszkető  foltocskánál  többet  nem  kockáztatunk.

Formica  rufa,  ez  az  erdei  vöröshangyafaj  tűlevelekből  vagy  ágacskákból  épít  magának  észrevehető  süveg  alakú  fészket.  Nem  tanácsos  ezekre  ráülni,  mert  ha  megzavarják  a  boly  lakóit,  fullánkjuk  nem  lévén  csípéstől  ugyan  nem  kell  tartanunk,  de  harapni  kezdenek,  méghozzá  igen  hevesen,  közben  hangyasavat  is  fecskendeznek  magukból.  De  ha  harminc  Formica  rufa  fecskendezne  egyszerre  savat  a  szemünkbe,  akkor  is  csak  enyhe,  bár  kellemetlen  csípést  éreznénk.  Komoly  veszély  ebben  az  esetben  sem  fenyeget.

 

Szúnyogok

Ennek  a  jól  ismert  rovarnak  a  feje  trombita  alakú  szájszervben  végződik.  Nőstényei  az  emberek,  állatok  vérét,  valamint  a  növények  nedvét  szívják.  A  nőstényszúnyog  méreganyaga  a  fullánkhoz  kapcsolódó  parányi  méregmirigyéből,  illetve  a  rovar  nyálából  származik.  Ez  utóbbi  véralvadásgátló  anyagot  tartalmaz,  amely  ártalmatlan,  helyi  allergiás  reakciót  válthat  ki.   A  nőstényszúnyog  tojásait  vzek  felületére  rakja  le.  A  lárvák  tudniillik  csak  vízben  képesek  kifejlődni.  Ezért  nem  találkozunk  szúnyoggal  száraz,  vízben  szegény  területeken,  kivéve  a  sivatagok  oázisait.  Meleg,  párás  levegőjű,  csapadékos  országokban  a  szúnyog  rendkívüli  gyorsan  szaporodik.  A  szél  segítségével  óriási  területeken  terjed  el. 

Az  Anopheles  osztályba  tartozó  szúnyognak  földünkön  nyolcvan  fajtája  él.  Ezek  egyike,  az  Anopheles  maculipennis  (foltos  maláriaszúnyog )  terjeszti  a  maláriát,  más  néven  váltólázat.  Ismerkedjünk  meg  a  malária  terjedésével,  ugyanis  a  trópusi  országokban  látogatók  közül  sokan  megkapják  e  betegséget,  mert  nem  tudják,  hogy  a  fertőzés  megelőzhető.

 

 A  malária

A  malária  minden  évben  millió  és  millió  ember  halálát  okozza.  A  betegség  ellen  védőóltás  nincs.  Maláriás  fertőzés  Europában  nem  szokott  előfordulni,  viszont  a  trópusokról  sokan  betegen  térnek  haza.  A  malária  jelen  van  Afrikában,  Dél- -Amerikában,  Dél-Kelet- Ázsiában.  A  kór  az  azt  terjesztő  szúnyog  észrevétlen  és  fájdalommentes  csípése  következtében  terjed.  A  kórokozó  egy  egysejtű  állati  szervezet.  Ennek  négy  típusa közül egyedül  a  Plasmodium  falcipárum  okozta  fertőzés  lehet  halálos  kimenetelü.  A  többi  parazita  csupán  lázrohamokat  okoz.  Az  áldozatot  három  órán  keresztül  erős  hidegrázás,  lázas  delirium  gyötri,  és  néha  hideg  veríték  lepi  el.   

 

Gondoljunk  a  megelőzésre     

Ha  fertőzött  országba  utazunk,  fontos  a  megelőzés.  Ez  kemoprofilaktikus - kémiai- szerekkel  történhet.  A  kezelést  hetekkel  az  utazás  előtt  el  kell  kezdeni.  Módja  nagyon  egyszerű.  A  megszabott  rendszerességgel  be  kell  venni  a  megfelelő  maláriaellenes  tablettákat, ( ilyen  a  meflokin,  a  chlorokin  és  a  proguanil). A  kezelést  az  utazás  befejeztével  sem  szabad  abbahagyni,  mert  a  tabletta  hatóanyagai  a  májban  megbúvó  parazitát  nem  ölik  meg,  csupán  gátolják  annak  kifejlődését,  ami  bizonyos  időt  vesz  igénybe.  A  megelőző  kezeléshez  keressük  fel  a  trópusi  betegségekkel  foglalkozó  ambulanciát.  Ne  hallgassunk  barátokra,  szomszédokra  a  megelőzés  módjával  kapcsolatban,  mert  az  az  orvos  belátása  szerint  változhat,  attól  függően,  hogy  hova,  milyen  útricéllal,  milyen  évszakban  utazunk.  Az  orvos  határozhat  úgy  is,  hogy  szükségtelen  a  megelőző  kezelés,  hanem  hazatérés  után  alapos  vizsgálatnak  vet  alá.  A  szúnyogháló - egy  újabb  felfedezésnek  hála - igen  sokat  fejlődött.  Rovarölő  szerrel  itatják  át,  erre  rátelepedve  a  szúnyog  elpusztul.  A  szer  a  gyermekekre  veszélytelen,  még  a  csecsemőt  sem  zavarja.

 

Hazatérés  után  legyünk  résen

Fertőzött  országból  való  hazatérés  után - három-négy  hónapig -  de  főként  az  első  kettőben -  figyeljünk  jobban  önmagunkra.  Ha  enyhe  lefolyású  betegség  támadott  meg,  ne  gondoljuk  azt:       ,, Rendesen  szedtem  a  tabletákot,  ez  egy  megfázás,  semmi  bajom  nem  lehet".  Menjünk  orvoshoz,  mondjuk  el,  hol  jártunk.  A  maláriás  fertőzés  egyik  jele  az,  hogy  hazatérés  után  nem  sokkal  migrénhez  hasonló  fejfájás  gyötri  az  embert,  amely  különösen  a  homloktájon  hasogat.    Felléphetnek  továbbá  emésztési  zavarok,  hasmenés,  émelygés,  hányinger,  hányás  hasi  fájdalommal,  rossz  közérzettel,  valamint  lázzal  kísérve.  A  parazitagazdák  kezelése  és  a  gyógyulása  negyvennyolc  órát  vesz  igénybe.  Több  tucat  ember  hal  meg  évente  szerte  Európában,  mert  útjukról  maláriáson  tértek  vissza,  és  az  egyébként  gyógyítható  fertőzést  nem  észlelték  kellő  időben  vagy  nem  fordultak  idejében  orvoshoz.

 

Az  európai  szúnyog

A  mi  földrészünk  szúnyogját  zümmögőnek  mondják.  Ez  a  név  nem  véletlen,  a  Culex  pipiens  fatigans  fárasztó  és  kitartó  zümmögésére  utal.  A  szúnyogok  csípésének  és  az  azt  követő  kellemetlenségeknek  különösen  a  nyaralók  vannak  kitéve.  A  mocsarak,  belvizek  lecsapolásának  következtében  a  szúnyogok  száma  szerte  Európában  jelentős  mértékben  csökkent  az  utóbbi  évtizedekben,  előfordulásuk  azonban  még  így  is  gyakori.  Hagyományos  módon  védekezhetünk  ellenük.  A  ház  nyílásaira (ajtókra,  ablakokra)  szúnyoghálókat  feszíthetünk,  de  használhatunk,  szúnyogírtókat  is.  Forgalomban  vannak  továbbá  elektromos  szerkezetbe  helyezve  üzemeltethető  szúnyogriasztó  lapocskák  is.

A  háztartási  boltokban  kapható  permetek  általában  tizenkét  órán  keresztül  fejtik  ki  hatásukat.  Így  ezeket  a  lakásban  naponta  kétszer  kell  alkalmazni.  Gyerekek,  idősebbek  és  betegek  szobáiban,  valamint  a  konyhában  ne  használjunk  mérgező  anyagokat.  A  gyógyszertárokban  kapható  termékek  biztonságosak.  Az  ultrahangos  készülékek  hatékonysága  csekély,  és  a  tűzrakással,  füstöléssel  se  megyünk  sokra.

A  muskátliról  sokan  azt  tartják,  hogy  távol  tartják  a  szúnyogokat,  de  ez  sajnos  nem  igaz.  Ellenben  a  levendula  hatékony  védelmet  nyújt.  Akinek  a  gyermeke  nem alergiás,  tegyen  egy  kis  zacskó  levendulát  az  ágya  mellé,  az  éjeliszekrényére.  Testének  fedetlen  részeit  bekenheti  szúnyogriasztó  krémmel,  például  citromfűkivonattal.  A  krémmel  háromóránként  kell  bekenni  a  bőrt.  Ez  sem  a  gyerekekre,  sem  az  asztmásokra  nem  veszélyes.  Alkonyat  után  érdemes  hosszú  ruhát  felvenni  és  a  lámpát  eloltani.  Ablakot  is  csak  akkor  nyissunk,  ha  az  izzó  már  teljesen  kihűlt.