Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HA NEM TUDNÁ

  • A  kis  iskolás  is  tudja,  hogy  mikor  és  mekkorát  szökik  az  esztendő :  minden  negyedik  évben  egy  napot.  Ez  a  nap  február29.  napja.  Mivel  pedig  1976  maradék  nélkül  osztható  négyel,  e  folyó  esztendő  szökőév,  azaz   nem  365,  hanem  366  napból  áll.  De  ez  még  nem  minden!  Mert  ugyebár  1800  és  1900  is  maradék  nélkül  osztható  néggyel,  de  a  XVIII.  illetve  a  XIX,  század  utolsó  esztendeje  még  sem  volt  szökőév.  Viszont  2000  vagyis  a  XX.  század  utolsó  esztendeje  bizony  szökőév  volt.  

Hogyan  számítjuk  tehát  a  szökőévet?  minden  olyan  esztendő,  amelynek  sorszáma  maradék  nélkül  osztható  néggyel,  kivételt  képeznek  a  százzal  osztható  sorszámok;  ezek  csak  akkor  jelölnek  szökőévet,  ha  négyszázzal  is  oszthatók.  (Egyszerübben :  a  két  nullában  végződő  sorszám  csak  akkor  jelöl  szökőévet,  ha  az  első  két  száma  osztható  maradék  nélkül  néggyel).

 Itt  tegyünk  egy  kis  kitérőt  annak  érdekében,  hogy  a  2000  esztendő  majdani  naptárkészítőit  egy  olyan  tévedéstől,  amelyet  1800-  és  1900- beli  kollegáik  nagy  következetességgel  elkövettek.  E  két  esztendő  kalendáriumai  --  szinte  kivétel  nélkül  --  első  oldalukon  üdvözlik  a  beköszöntő  XIX.  illetve  XX.  századot.  A  nálunk  is  vetített  nagy  közönségsikerű  Lady  Hamilton  című  filmben  van  egy  emlékezetes  jelenet :  1799-ről  1800-ra  virradó  Szilveszter  éjszakáján  egy  előkelő  társaság  az  új  század  születését  ünnepli,  s  azttalálgatják,  hogy  az  eljövendő  század  valóban  a  Napoleon  százada  lesz-e,  vagy  inkább  a  Nelson-é.   Igaz,  hogy  az  öreg  Talleyrand  egyetlen  mondatban  kioktatta  őket....  De  hogy  az  1800.  és  1900.  esztendő  kalendáriumairól  tévedtek,  az  holt  bizonyos!   Mert  a  százzal  maradék  nélkül  osztható  sorszámok  a  századok  utolsó,  és  nem  az  első  esztendeit  jelölik!    A  tudománynak  még  nem  sikerült  felderítenie,  hogy  az  ember  mióta  számolgatja  az  időt.   Bizonyos  leletek  alapján  feltételezhető,  hogy  a  mai  ember,  a  Homo  sapiens  közvetlen  őse,  a  Homo  sapiens  fossilis,  vagy  másképpen  a  Cro-Magnon-i  ember  már  készített  magának  egy  bizonyos  csontokba  vésett  naptárfélét,  de  még  távol  állott  attól,  hogy  e  probálkozást  korszerű  értelmében  naptárnak  tekintsük.  Pedig  a  művelődéstörténet  bennük  ünnepli  az  első  nagy  képzőművészeket.  Ők  a  barlangi  festmények  utólérhetetlen  piktorai  és  az  ősvénuszok  friss  szemléletű  szobrászai.  A  sumerológusok  szerint  a  történelem  a  sumérokkalk  kezdődik.  Annyi  feltétlenül  igaz,  hogy  a  tudomány  története  valóban  ezzel  a  csodálatra  méltó  mezopotámiai  néppel,  az  írás  feltalálóival  kezdődik.  Ma  már  bizonyosan  tudjuk,  hogy  --  néhány  év  eltéréssel  --  a  sumérok  i.e  5752-ben  felépítették  az  első  csillagvizsgálót,  és  néhány  száz  év  múlva  már  a  csillagképek  látszólagos  mozgása  alapján  az  esztendőt  12  hónapra,  52  hétre,  a  napot  24  órára  és  az  órát  60  percre  osztották!  Csak  azt  nem  tudjuk  bizonyosan,  hogy  hány  nappal  számolták  az  esztendőt.

 Annál  inkább  tudjuk  az  egyiptomiakról.  Ők  12  harminc  napos  hónappal  számolták  az  esztendőt,  és  minden  évvégén  öt,  hónapokban  be  nem  osztott  napon  nagy  ünnepségeket  rendeztek  az  öt  főistenük  tiszteletére.  Tehát :  a  fáraók  országában  egy  esztendő  365  napból  állott.  Itt  azt  kell  feltételeznünk,  hogy  valami  szökőév  félét  is  kellett  számolniuk,  mert  külömben  egy  évszázad  alatt  25  napot  csúszott  volna  el  a  naptáruk.  Az  pedig  egy  árasztásos  mezőgazdaságot  folytató  nagy  népnél  elképzelhetetlen.  Kellett  lennie  egyiptomi  szökőévnek  is,  csak  azt  nem  tudjuk,  hogy  miként  számították  azt.  A  mi  naptárunk  alapján  azonban  Julius  Caesar  rakta  le,  aki  megbízta  Szoszigénesz  görög  csilagászt,  hogy  a  tíz  hónapos,  sok  zavart  okozó  latin  naptárt  megreformálja.   Szoszigénesz  aztán  --  valószínüleg  egyiptomi  mintára  --  az  esztendőt  365  nappal  számolta,  12  hónapra  osztotta,  de  kimondotta,  hogy  minden  negyedik  évben  a  februárius  hónapban  még  egy  napot  kell  számítani,  s  ezt  az  évet  366  nappal  kell  számolni.  Nos,  úgy  tűnik,  hogy  már  kétezer  esztendővel  ezelőtt  készen  volt  a  korszerű  és  azóta  is  használt  naptár.   Vagy  másfél  évezredik  Európa  népei  is  így  hitték,  de  aztán  mégis  csak  rájöttek,  hogy  baj  van  a  Juliánus-naptárral,  mert  a  tavaszi  napegyenlőség,  amelytől  a  tavaszi  ünnepeket   számították,  egyre  inkább  ,,hátra  felé  tolódik",  vagyis  a  naptár  szerint  a  tavasz  egyre  hamarabb  áll  be,  s  a  reneszánsz  kor  csillagászai  már  azt  is  kiszámították,  hogy  mennyi  időnek  kell  eltelnie,  hogy  a  tavasz  éppen  újesztendő  napján  köszönzsön  a  világra.

 Amint  Julius  Caesar  Szoszigéneszt,  úgy  XIII.  Gergely  pápa  Liliust,  a  kor  egyik  kiváló  tudását  bizta  meg,  hogy  kiküszöbölje  a  külömbséget,  amely  abból  adodott,  hogy  a  Julianus-naptár  szerint  a  csillagászati  esztendő,  vagyis  a  Földnek  a  Nap  körüli  teljes  keringési  ideje,  10  perc  41  másodpercel  rövidebb  volt,  mint  a  naptári  esztendő.  E  külömbség  kikűszöbölésére  igen  jó  megközelítéssel  négyszáz  évenként  három  szökőévet  ki  kell  iktatni  a  naptárból.  Nos,  Liliusztól  származik  az  újítás,  amely  szerint  a  négyszázzal  nem  osztható  százas  sorszámú  évek  nem  szökőévek!

 A  sok apró  szökőévecske  mellett  --  kalendarisztikai  szempontból  --  az  igazi  nagy  szökés  esztendeje  1582  volt.  Ugyanis,  hogy  pótolják  a  Julius  Caesar  naptárreformja  óta  előállott  kerek  tíz  napi  késést,  1582  október  5-e  után  egyenessen  október  15-ét  írtak.  Az  új,  Gregorián-naptár  születésnapja  tehát  1582  október  15.  Ebből  logikusan  következne,  hogy  1582  október  6-17-ig  az  európai  népek  háza  táján  nem  történt  semmi.  Ezeken  a  napokon  nem  születhettek  és  nem  halhattak  meg  emberek,  senki  sem  házasodhatott,  nem  lehetrtek  véres  ütközetek  és  szomszédokat  zargató  családi  háborúságok,  mert  ezek  a  napok  tulajdonképpen  nem  is  léteztek.  Nem  ám,  azok  számára,  akik  elfogadták  három  és  fél  évszázados  naptárt.  Ezért  kerül  sor  a  Nagy  Októberi  Szocialista  Forradalom  kitörésének  évfordulójára  --  november  7-én.Úgy  tűnik,  hogy  most  már  eléggé  használható  naptár  birtokában  vagyunk.  Csakhogy  a  korszerű  gazdasági  élet  szervezése  irányítása  és  megtervezése  szempontjából  és  különösen  a  számítógépes  tervezés  és  nyilvántartás  számára  szinte  megoldhatatlan  nehézségeket  támaszt,  hogy  28  (szökőévben  29!),  30  és  31  napos  hónapokban  kell  számolni.  Ráadásul  a  hónapok  napjai  a  hét  külömböző  napjaira  esnek.  Például  az  újév  1971 - 1972  ben  péntekre  esett,  de  1972-ben  már  szombatra,  viszont  1973-ban  --  az  előző  szökőév  miatt  --  már  nem  vasárnapra!

 1922-ben  a  Rómában  ülésező  Nemzetközi  Csillagász  Kongresszus  --  miután  több  mint  kétezer  javaslatot  megvizsgált  --  a  Nemzetek  Szövetsége  elé  a  következő  naptártervezetet  terjesztette :  ,,Minden  negyedév  egyenlő  hosszú.  91  napból,  vagyis  13  hétből  áll.  Minden  évnegyed  első  hónapja (január,  április,  július,  október)  31  napos,  a  többi  30  napos.  Minden  évnegyed,  valamint  év,  ugyanazon  a  napon  kezdődik (vasárnap).  Ilyen  módon  a  hét  napjai  a  hónap  napjai  alapján  viszonylag  könnyen  meghatározhatók  bármely  évnegyedben.  Minthogy  négy  egyenlő  hosszú  évnegyed  csak  364  napot  tesz  ki,  a  december  30-át  követő  napot  nem  szzámoznák  meg,  és  a  hét  napjai  közül  is  kihagyják.  Ez  lenne  az  új  év  nemzetközi  munkaszüneti  napja,  Szökőévben  ilyen  munkaszüneti  napot  állítanának  be  június  30.  után  is"

 Egyszóval,  ha  lesz  is  új  naptár,  a  szökőév  marad!  1949  óta  az  ENSZ  is  felvette  általános  munkaprogramjára  ezt  a  javaslatot,  amelynek  tető  alá  hozását  különösen  India  sürgeti,  mert  ezen  a  félmilliárd  lakosú  szubkontinensen  a  Gregorián-naptár  mellett  ma  még  közel  négyszáz(!)  külömböző  naptár  van  érvényben.  Egyébként  az  ENSZ  Gazdasági  és  Szociális  Tanácsa  elfogadta  a  ,,római  javaslatot"  azzal  a  kiegészítéssel,  hogy  a  december  30-át  követő  napnak  Decemberi  Világnap  legyen  a  neve,  és  szökőévben  a  június  30-át  követő  napnak  Júniusi  Világnap.  Az  esztendő  364  számozott  napja  2,  4,  7,  13,  14,  28,  91  és  182-vel  osztható  lenne,  amely  a  számítástechnikusok  szerint  a  gazdasági  és  társadalmi  élet  matematizálása  szempontjából  jelentős  előnnyel  járna.

 Ki tudná  megmondani,  hogy  a  világ  népei  mikor  fogadják  el  az  új  kalendáriumjavaslatot .  Egy  dolog  azonban  bizonyos :  az,  hogy  az  esztendő,  amelyben  a  Világnaptárt  bevezetik,  vasárnappal  kell  kezdődjék.   Ettől  kezdve  minden  esztendő  kivétel  nélkül  ezzel  a  nappal  kezdődik.

           szerkesztette  DÁNÉ  TIBOR

                                    ------------

 

  •    Egy  fél  citrom  kiegésziti  szervezetünk  napi  C-vitamin  szükségletét;  nem  érdemes  többet  fogyasztani,  a  szervezet  képtelen  tárolni!    A  citrom  kitünő  fűszer  bárkinek,  aki  sótlan  vagy  alacsony  kalóriatartalmu  diétát  tart.   De  ne  vágjuk  fel,  mert  akkor  kiszárad.   Fogyasztás  előtt  a  citromot  mossuk  meg  meleg  vízzel,  különösen  ha  a  héját  is  fel  akarjuk  használni.   Hüvös  helyen  két  hétig,  hűtőszekrényben  egy  honapig  is  friss  marad  a  kemény  levű  citrom.   De  ha  fonyadozni  kezd,  rakjuk  egy  fél  órára  meleg  vízbe.   A  citrom  nagyszerü  segítségünk  a  háztartásban  is.   Eltávolítja  kezünkről  a  fokhagyma-  és  halszagot,  ha  egy  darabkával  ledörzsöljük.   Akarfiol  vagy  a  krumpli  nem  barnul  meg  főzéskor,  ha  a  főzővízben  egy  kis  citromot  csepegtetünk.   Finomra  reszelt  citromhéjat  vajba  vagy  margarinba  keverve  kitünő  ízesitőt  nyerünk  a  píritós  kenyérre.

 

  • A  közhiedelem  szerint  ahány  csillag  van  a  konyakos  üvegen,  annyiszor  öt  éve  szüretelték  a  konyakhoz  felhasznált  szőlőt.   Ennek  semmi  alapja  nincsen,  a  csillag  pusztán  díszítés  a  palackra  ragasztott  kis  címkén.   Ugyanakkor  azt  is  el  árulom,  hogy  konyak  és  brandy  között  semmi  külömbség  nincsen,  ha  csak  az  nem,  hogy  a  francia  konyakot  névadó  városa,  cognac  környékén  készítik,  a  brandy  pedig  nem  látott  francia  borvidéket. 

 

  •  Valamikor  a  kesztyükkel  komoly  jelbeszédet  folytattak  az  emberek.   A  középkorban  például.  ha  egy  lovag  párbajra  hívta  a  másikat,  ezt  azzal  jelezte,  hogy  lehúzta  és  az  illető  lábaelé  dobta  a  kesztyüjét.  A  gesztus  azt  jelentette:  orgyilkos  szándék,  méregtű  és  arzén,  becsületes  küzdelemre  hívja ki.   A  biedermeier  korban  újra  életre  keltették  e  szokást,  alaposan  átformálva.   Az  1800-as  években  a  dáma  vetette  el  a  kesztyüjét,  természetesen  véletlenül  de  mindig  az  elé,  aki  a  szivét  megdobogtatta.   Ha  a  jobb  kesztyü  röppent  a  földre,   reménykedést  ígért  az  udvarlónak;  ha  a  bal  hullott  le  akkor  már  szemvedélyes  szerelemről  biztosított.  Rossz  nyelvek  szerint,  ha  a  nőknek  három  kezük  lett  volna,  a  harmadik  kesztyü  biztosan  nem-et  mond.

 

  •  Statisztikai  adatok  szerint  egy  ember  átlagosan  évi  8  kg  sót  fogyaszt.  Vannak,  akik  ennek  hallatán  aggodni  kezdenek,  hogy  az  emberiség  netán  hamarosan feléli  sókészleteit.   A  tudósok  derűlátoak :  a  Földön  hatalmas  sótartalékok  vannak,  de  ha  mégis  kimerülnének  ,  az  embereknek  még  mindig  ott  van  a  tengerek  és  oceánok  roppant  sókészlete,  amely  gyakorlatilag  kimeríthetetlen. 

 

  • Nem  alakult  ki  egységes  nézet  a  tekintetben,  hogy  a  műanyag  alapanyagú  festéket,  illetve  műanyag  tapéták  gátolják-e  a  falak  szellőzését.   Az  általános  nézet  az,  hogy  száz  százalékosan  nem  gátolják.   De  vannak,  akik  nem  ajánlják  nedves  helyiségekben  való  használatát.   Gázcsere  feltehetően  e  festékek  esetében is  megy  végbe,  de  hagyományosan  mázolt  falhoz  képest  jóval  kisebb  mértékben.   Egyébként  az  erőssen  cserzett  enyves  festékek,  a  betonfalak  is  sokkal  kevésbé  szellőznek ,  mint  a  téglábol  vagy  a  kőből  rakottak.   Nagyban  csöken a  szellőzötség  a  műanyag  tapétával  bevont  betonfalon,  ezért  az  ilyen  helyiségekben- akárcsak  azokban,  ahol  műanyag  alapanyagú  festékeket  használtunk- gyakrabban  és  alaposabban  kell  szellőztetni.

 

  • A  gyermekek  gyogyszeradagjával  nagyon   ovatosan  kell  bánnunk.  helyes  megállapításra  több  eljárás  ismeretes.  A  legegyszerübb  az,  amikor  megnézzük,  hogy  a  gyermek  testsúlya  hányad  része  egy  átlagostestsulyú  felnőtének.   Eszerint  egy  15  kilós  gyermeknek  a  felnőttkori  adag  egynegyedét  kell  adnunk.   Egy  másik  számítás  a  gyermek  korát  is  figyelembe  veszi,  s  az  alábbi  képlettel  állapítja  meg  az  adagot:  k = 2.a + b  ,  ahol  a k  a  felnőtkori  adag  bizonyos  százaleka,  az  a  életkor,  a  b  pedig  a  gyerek  testsúlya  ( egy  4  éves,  15 kg-os  gyerek  adagjaígy  alakul: k =  2,4 + 15  =  23 ).

 

  • Léteznek  bizonyos  lepkefajok (pl.a  szenderek ),  amelyek  rendkivül  jól  repülnek,  mert  szárnyaikat  igen  erős  izmok  mozgatják.   Könnyű  felismerni  őket  keskeny,  a  szuperszonikus  repűlőgépéhez  hasonló  nyilazott  szárnyaikról,  erős  torukrol  és  torpedó  alakú  potrohukról.   A  legjobb  repülők  közé  tartoznak,  2000  km is  képesek  átrepülni.   Nemcsak  kitartóak,  mert  röptük  sebessége  eléri  a  15  métert  másodpercenként.   Az  esti  órákban  röpködnek.

 

  • A  molyok  ellen  elég  jó  védelmet  nyujtanak  a  papírzsákok,  amelyek  valamenyire  levegőznek  is,  de  vigyáznunk  kell,  hogy  jól  lezárjuk  őket.   Teljes  biztonságot  nyújt  a  polietilén  zsák,  mely  megakadályozza  a  molyok  anyagokhoz  férkőzését  és  petéik  lerakását.   Sajnos,  a  polietilén  nem  szellőzik,  és  a  füledtség  dohos  szaggal  vonja  be  az  elrakott  ruhákat.

 

  • Nappal  a  szobanövények  is  szén - dioxidot  vesznek  fel  a  levegőből  és  oxigént  bocsátanak  ki.   Éjjel  viszont  ennek  a  fordítottja  történik,  tehát  csökentik  a  szoba  levegőjének  oxigéntartalmát;  persze  nem  olyan  mértékben,  hogy  ennek  az  alvó  kárát  vallaná,  legfeljebb  nem  lesz  nyugalmas  alvása,  ha  túl  sok  cserepes  növényt  tart  a  szobában.   A  szobanövények  illata  az  ember  számára  renszerint  kellemes,  de  akadnak  közöttük,  amelyek - ha  illó  olajukat  zárt  helyiségben  párologtatjuk - kellemetlen  szagot  árasztanak.   Aliliom  is  igen  visszataszító  szaguvá  válik,  mihelyt  olajtartói  kimerültek,  ezért  nem  ajánlatos  a  szobában  tartani.

 

  •  A  természetet  járva,  sose  bízzunk  vakon  a  rádió  időjelzésében; hiába  mond  szép  időt,  ha  a  szemünk  előtt  a  valóság  mást  mutat !  Táskarádionk  akaratlanul  is  sok  légköri  változásról  tudósít,  méghozzá  megbízhatóan.  például :    

-  ha  készülékünkben egyre erősödőpattogás, recsegés  hallik  vihar  közeledik  

felénk.                       

-  ha  recsegés  gyérül,  gyengül,  a  vihar  távolodik  tőlünk.

-  télen  a  légköri  zavarok  erősödése  havazás  közeledtét  jelzi

-  hosszan  tartó  sípolásokból  esőt  adó  rétegfelhőzet  felvonulása  következik.

-  ha  sokat  sistereg,  csicsereg  a  rádió,  erős  lehűlésre  számíthatunk.

                                               -----------

 

 

  • Ha  napfelkelte  előtt  a mezőn  a  növényeket  vizsgáljuk,  lámpafénynél  furcsa,  könnycsepphez  hasonlatos  képződmények  születésének  lehetünk  szemtanúi. Ez  nem  harmat,  hiszen  csak  a  növények  csúcsban  végződő  részein  vagy  az  éles  hajlatokban  jelentkeznek.  Ráadásul,  vegyelemzésük  során  külömböző  ásványi  sókat  találtak  bennük,  a  harmat  viszont  nem  egyéb  desztilált  víznél.   A  növényi  könnyek  megjelenését  azzal  magyarázzák  a  szakemberek,  hogy  túlnyomás  jelentkezik  a  gyökerekben,  s  ha  a  növény  több  nedvességet  vesz  föl,  mint  amenyit  el  tud  párologtatni,  így  szabadul  meg  a  fölöslegtől,  különleges  mirigyei  révén.  Ez  főként  éjszaka  következik  be,  amikor  a  levegő  páratartalma  magasabb.   Vannak  egészen ,,nőies"  növények,  amelyeknél  könnyen  áll  a   sírás,   ám  vannak  ,,férfias"  teremtmények  is,  mint  a  tűlevelűek,  amelyek  sohase  sírnak,  mert  alacsony  bennük  a  gyökérnyomás.   Megfigyelték,  hogy  a  növények  sírása  függ  a  klímától ( nedvesebb  vidékeken  olykor  80  százalékuk  is  szorgalmasan  pityereg),  a  növények  korától ( idősebb  növény  nem  könnyezik )  is.   A  könnyekben  található  ásványi  sók  esetről  esetre  változhatnak,  mindig  azok  vannak  nagy  mennyiségben,  amiből  a  növény  éppen  telítődött.   A  sírás  tehát  a  növények  igen  fontos  életfunkcióihoz  tartozik,  helyreálítja  az  egyed  valamilyen  okból  megbomlott  élettani  egyensúlyát.

                                                      ------------

 

 

  • Michael  Harner  amerikai  antropológus  legújabb  kutatása  szerint  az  aztékok  emberáldozatai  melyekről  mind  ez  ideig,  hogy  kizárólag  vallásos  szertartások voltak,  a  lakosságnak  hússal,  tehát  fehérjedús  táplálékal  való  ellátására  is  szolgáltak.   Az  akkori  Mexikó  a  rendelkezésre  álló  táplálékhoz  képest  túlnépesedett  volt.   Például  1450- ben  -- azték  források  szerint -- olyan  nagy  volt  az  éhínség,  hogy  a  királyi  éléskamrák  kiürültek.   A  lakosság  túlnyomóan  növényi  termékekkel  táplálkozott.   Állati  fehérjét  csak  hüllők,  háziasított  pulykák  és  kisebb  kutyák  szolgáltak.   Nagyobb  háziállatok --  sertések,  marhák --  nem  voltak.   Hernando  Cortez  kisérője,  a  megbízható  forrásnak  tartott  Bernál  Diaz, beszámolt  arról,  hogy  a  hódítás  idején,  tehát  1521  körül,  a  börtönökben  hadifogjokat  tartottak  és  hizlaltak,  hogy  azután  feláldozzák  őket.    E  célra  mindenkor  idegenek  szolgáltak,  sohasem  az  őslakosság  tagjai.   A  szertartásos  ölés  egy  piramis  csúcsán  ment  végbe.   A  papok  a  fogoly  élő  testéből  kitépték  szívét  és  feláldozták  az  isteneknek.   Ott  levágták  a  karukat  és  a  lábakat,  megfőzték  vagy  megsütötték,  és  paradicsomból  meg  borsból  készült  mártással  elfogyasztották.