HA NEM TUDNÁ
- A kis iskolás is tudja, hogy mikor és mekkorát szökik az esztendő : minden negyedik évben egy napot. Ez a nap február29. napja. Mivel pedig 1976 maradék nélkül osztható négyel, e folyó esztendő szökőév, azaz nem 365, hanem 366 napból áll. De ez még nem minden! Mert ugyebár 1800 és 1900 is maradék nélkül osztható néggyel, de a XVIII. illetve a XIX, század utolsó esztendeje még sem volt szökőév. Viszont 2000 vagyis a XX. század utolsó esztendeje bizony szökőév volt.
Hogyan számítjuk tehát a szökőévet? minden olyan esztendő, amelynek sorszáma maradék nélkül osztható néggyel, kivételt képeznek a százzal osztható sorszámok; ezek csak akkor jelölnek szökőévet, ha négyszázzal is oszthatók. (Egyszerübben : a két nullában végződő sorszám csak akkor jelöl szökőévet, ha az első két száma osztható maradék nélkül néggyel).
Itt tegyünk egy kis kitérőt annak érdekében, hogy a 2000 esztendő majdani naptárkészítőit egy olyan tévedéstől, amelyet 1800- és 1900- beli kollegáik nagy következetességgel elkövettek. E két esztendő kalendáriumai -- szinte kivétel nélkül -- első oldalukon üdvözlik a beköszöntő XIX. illetve XX. századot. A nálunk is vetített nagy közönségsikerű Lady Hamilton című filmben van egy emlékezetes jelenet : 1799-ről 1800-ra virradó Szilveszter éjszakáján egy előkelő társaság az új század születését ünnepli, s azttalálgatják, hogy az eljövendő század valóban a Napoleon százada lesz-e, vagy inkább a Nelson-é. Igaz, hogy az öreg Talleyrand egyetlen mondatban kioktatta őket.... De hogy az 1800. és 1900. esztendő kalendáriumairól tévedtek, az holt bizonyos! Mert a százzal maradék nélkül osztható sorszámok a századok utolsó, és nem az első esztendeit jelölik! A tudománynak még nem sikerült felderítenie, hogy az ember mióta számolgatja az időt. Bizonyos leletek alapján feltételezhető, hogy a mai ember, a Homo sapiens közvetlen őse, a Homo sapiens fossilis, vagy másképpen a Cro-Magnon-i ember már készített magának egy bizonyos csontokba vésett naptárfélét, de még távol állott attól, hogy e probálkozást korszerű értelmében naptárnak tekintsük. Pedig a művelődéstörténet bennük ünnepli az első nagy képzőművészeket. Ők a barlangi festmények utólérhetetlen piktorai és az ősvénuszok friss szemléletű szobrászai. A sumerológusok szerint a történelem a sumérokkalk kezdődik. Annyi feltétlenül igaz, hogy a tudomány története valóban ezzel a csodálatra méltó mezopotámiai néppel, az írás feltalálóival kezdődik. Ma már bizonyosan tudjuk, hogy -- néhány év eltéréssel -- a sumérok i.e 5752-ben felépítették az első csillagvizsgálót, és néhány száz év múlva már a csillagképek látszólagos mozgása alapján az esztendőt 12 hónapra, 52 hétre, a napot 24 órára és az órát 60 percre osztották! Csak azt nem tudjuk bizonyosan, hogy hány nappal számolták az esztendőt.
Annál inkább tudjuk az egyiptomiakról. Ők 12 harminc napos hónappal számolták az esztendőt, és minden évvégén öt, hónapokban be nem osztott napon nagy ünnepségeket rendeztek az öt főistenük tiszteletére. Tehát : a fáraók országában egy esztendő 365 napból állott. Itt azt kell feltételeznünk, hogy valami szökőév félét is kellett számolniuk, mert külömben egy évszázad alatt 25 napot csúszott volna el a naptáruk. Az pedig egy árasztásos mezőgazdaságot folytató nagy népnél elképzelhetetlen. Kellett lennie egyiptomi szökőévnek is, csak azt nem tudjuk, hogy miként számították azt. A mi naptárunk alapján azonban Julius Caesar rakta le, aki megbízta Szoszigénesz görög csilagászt, hogy a tíz hónapos, sok zavart okozó latin naptárt megreformálja. Szoszigénesz aztán -- valószínüleg egyiptomi mintára -- az esztendőt 365 nappal számolta, 12 hónapra osztotta, de kimondotta, hogy minden negyedik évben a februárius hónapban még egy napot kell számítani, s ezt az évet 366 nappal kell számolni. Nos, úgy tűnik, hogy már kétezer esztendővel ezelőtt készen volt a korszerű és azóta is használt naptár. Vagy másfél évezredik Európa népei is így hitték, de aztán mégis csak rájöttek, hogy baj van a Juliánus-naptárral, mert a tavaszi napegyenlőség, amelytől a tavaszi ünnepeket számították, egyre inkább ,,hátra felé tolódik", vagyis a naptár szerint a tavasz egyre hamarabb áll be, s a reneszánsz kor csillagászai már azt is kiszámították, hogy mennyi időnek kell eltelnie, hogy a tavasz éppen újesztendő napján köszönzsön a világra.
Amint Julius Caesar Szoszigéneszt, úgy XIII. Gergely pápa Liliust, a kor egyik kiváló tudását bizta meg, hogy kiküszöbölje a külömbséget, amely abból adodott, hogy a Julianus-naptár szerint a csillagászati esztendő, vagyis a Földnek a Nap körüli teljes keringési ideje, 10 perc 41 másodpercel rövidebb volt, mint a naptári esztendő. E külömbség kikűszöbölésére igen jó megközelítéssel négyszáz évenként három szökőévet ki kell iktatni a naptárból. Nos, Liliusztól származik az újítás, amely szerint a négyszázzal nem osztható százas sorszámú évek nem szökőévek!
A sok apró szökőévecske mellett -- kalendarisztikai szempontból -- az igazi nagy szökés esztendeje 1582 volt. Ugyanis, hogy pótolják a Julius Caesar naptárreformja óta előállott kerek tíz napi késést, 1582 október 5-e után egyenessen október 15-ét írtak. Az új, Gregorián-naptár születésnapja tehát 1582 október 15. Ebből logikusan következne, hogy 1582 október 6-17-ig az európai népek háza táján nem történt semmi. Ezeken a napokon nem születhettek és nem halhattak meg emberek, senki sem házasodhatott, nem lehetrtek véres ütközetek és szomszédokat zargató családi háborúságok, mert ezek a napok tulajdonképpen nem is léteztek. Nem ám, azok számára, akik elfogadták három és fél évszázados naptárt. Ezért kerül sor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésének évfordulójára -- november 7-én.Úgy tűnik, hogy most már eléggé használható naptár birtokában vagyunk. Csakhogy a korszerű gazdasági élet szervezése irányítása és megtervezése szempontjából és különösen a számítógépes tervezés és nyilvántartás számára szinte megoldhatatlan nehézségeket támaszt, hogy 28 (szökőévben 29!), 30 és 31 napos hónapokban kell számolni. Ráadásul a hónapok napjai a hét külömböző napjaira esnek. Például az újév 1971 - 1972 ben péntekre esett, de 1972-ben már szombatra, viszont 1973-ban -- az előző szökőév miatt -- már nem vasárnapra!
1922-ben a Rómában ülésező Nemzetközi Csillagász Kongresszus -- miután több mint kétezer javaslatot megvizsgált -- a Nemzetek Szövetsége elé a következő naptártervezetet terjesztette : ,,Minden negyedév egyenlő hosszú. 91 napból, vagyis 13 hétből áll. Minden évnegyed első hónapja (január, április, július, október) 31 napos, a többi 30 napos. Minden évnegyed, valamint év, ugyanazon a napon kezdődik (vasárnap). Ilyen módon a hét napjai a hónap napjai alapján viszonylag könnyen meghatározhatók bármely évnegyedben. Minthogy négy egyenlő hosszú évnegyed csak 364 napot tesz ki, a december 30-át követő napot nem szzámoznák meg, és a hét napjai közül is kihagyják. Ez lenne az új év nemzetközi munkaszüneti napja, Szökőévben ilyen munkaszüneti napot állítanának be június 30. után is"
Egyszóval, ha lesz is új naptár, a szökőév marad! 1949 óta az ENSZ is felvette általános munkaprogramjára ezt a javaslatot, amelynek tető alá hozását különösen India sürgeti, mert ezen a félmilliárd lakosú szubkontinensen a Gregorián-naptár mellett ma még közel négyszáz(!) külömböző naptár van érvényben. Egyébként az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa elfogadta a ,,római javaslatot" azzal a kiegészítéssel, hogy a december 30-át követő napnak Decemberi Világnap legyen a neve, és szökőévben a június 30-át követő napnak Júniusi Világnap. Az esztendő 364 számozott napja 2, 4, 7, 13, 14, 28, 91 és 182-vel osztható lenne, amely a számítástechnikusok szerint a gazdasági és társadalmi élet matematizálása szempontjából jelentős előnnyel járna.
Ki tudná megmondani, hogy a világ népei mikor fogadják el az új kalendáriumjavaslatot . Egy dolog azonban bizonyos : az, hogy az esztendő, amelyben a Világnaptárt bevezetik, vasárnappal kell kezdődjék. Ettől kezdve minden esztendő kivétel nélkül ezzel a nappal kezdődik.
szerkesztette DÁNÉ TIBOR
------------
- Egy fél citrom kiegésziti szervezetünk napi C-vitamin szükségletét; nem érdemes többet fogyasztani, a szervezet képtelen tárolni! A citrom kitünő fűszer bárkinek, aki sótlan vagy alacsony kalóriatartalmu diétát tart. De ne vágjuk fel, mert akkor kiszárad. Fogyasztás előtt a citromot mossuk meg meleg vízzel, különösen ha a héját is fel akarjuk használni. Hüvös helyen két hétig, hűtőszekrényben egy honapig is friss marad a kemény levű citrom. De ha fonyadozni kezd, rakjuk egy fél órára meleg vízbe. A citrom nagyszerü segítségünk a háztartásban is. Eltávolítja kezünkről a fokhagyma- és halszagot, ha egy darabkával ledörzsöljük. Akarfiol vagy a krumpli nem barnul meg főzéskor, ha a főzővízben egy kis citromot csepegtetünk. Finomra reszelt citromhéjat vajba vagy margarinba keverve kitünő ízesitőt nyerünk a píritós kenyérre.
- A közhiedelem szerint ahány csillag van a konyakos üvegen, annyiszor öt éve szüretelték a konyakhoz felhasznált szőlőt. Ennek semmi alapja nincsen, a csillag pusztán díszítés a palackra ragasztott kis címkén. Ugyanakkor azt is el árulom, hogy konyak és brandy között semmi külömbség nincsen, ha csak az nem, hogy a francia konyakot névadó városa, cognac környékén készítik, a brandy pedig nem látott francia borvidéket.
- Valamikor a kesztyükkel komoly jelbeszédet folytattak az emberek. A középkorban például. ha egy lovag párbajra hívta a másikat, ezt azzal jelezte, hogy lehúzta és az illető lábaelé dobta a kesztyüjét. A gesztus azt jelentette: orgyilkos szándék, méregtű és arzén, becsületes küzdelemre hívja ki. A biedermeier korban újra életre keltették e szokást, alaposan átformálva. Az 1800-as években a dáma vetette el a kesztyüjét, természetesen véletlenül de mindig az elé, aki a szivét megdobogtatta. Ha a jobb kesztyü röppent a földre, reménykedést ígért az udvarlónak; ha a bal hullott le akkor már szemvedélyes szerelemről biztosított. Rossz nyelvek szerint, ha a nőknek három kezük lett volna, a harmadik kesztyü biztosan nem-et mond.
- Statisztikai adatok szerint egy ember átlagosan évi 8 kg sót fogyaszt. Vannak, akik ennek hallatán aggodni kezdenek, hogy az emberiség netán hamarosan feléli sókészleteit. A tudósok derűlátoak : a Földön hatalmas sótartalékok vannak, de ha mégis kimerülnének , az embereknek még mindig ott van a tengerek és oceánok roppant sókészlete, amely gyakorlatilag kimeríthetetlen.
- Nem alakult ki egységes nézet a tekintetben, hogy a műanyag alapanyagú festéket, illetve műanyag tapéták gátolják-e a falak szellőzését. Az általános nézet az, hogy száz százalékosan nem gátolják. De vannak, akik nem ajánlják nedves helyiségekben való használatát. Gázcsere feltehetően e festékek esetében is megy végbe, de hagyományosan mázolt falhoz képest jóval kisebb mértékben. Egyébként az erőssen cserzett enyves festékek, a betonfalak is sokkal kevésbé szellőznek , mint a téglábol vagy a kőből rakottak. Nagyban csöken a szellőzötség a műanyag tapétával bevont betonfalon, ezért az ilyen helyiségekben- akárcsak azokban, ahol műanyag alapanyagú festékeket használtunk- gyakrabban és alaposabban kell szellőztetni.
- A gyermekek gyogyszeradagjával nagyon ovatosan kell bánnunk. helyes megállapításra több eljárás ismeretes. A legegyszerübb az, amikor megnézzük, hogy a gyermek testsúlya hányad része egy átlagostestsulyú felnőtének. Eszerint egy 15 kilós gyermeknek a felnőttkori adag egynegyedét kell adnunk. Egy másik számítás a gyermek korát is figyelembe veszi, s az alábbi képlettel állapítja meg az adagot: k = 2.a + b , ahol a k a felnőtkori adag bizonyos százaleka, az a életkor, a b pedig a gyerek testsúlya ( egy 4 éves, 15 kg-os gyerek adagjaígy alakul: k = 2,4 + 15 = 23 ).
- Léteznek bizonyos lepkefajok (pl.a szenderek ), amelyek rendkivül jól repülnek, mert szárnyaikat igen erős izmok mozgatják. Könnyű felismerni őket keskeny, a szuperszonikus repűlőgépéhez hasonló nyilazott szárnyaikról, erős torukrol és torpedó alakú potrohukról. A legjobb repülők közé tartoznak, 2000 km is képesek átrepülni. Nemcsak kitartóak, mert röptük sebessége eléri a 15 métert másodpercenként. Az esti órákban röpködnek.
- A molyok ellen elég jó védelmet nyujtanak a papírzsákok, amelyek valamenyire levegőznek is, de vigyáznunk kell, hogy jól lezárjuk őket. Teljes biztonságot nyújt a polietilén zsák, mely megakadályozza a molyok anyagokhoz férkőzését és petéik lerakását. Sajnos, a polietilén nem szellőzik, és a füledtség dohos szaggal vonja be az elrakott ruhákat.
- Nappal a szobanövények is szén - dioxidot vesznek fel a levegőből és oxigént bocsátanak ki. Éjjel viszont ennek a fordítottja történik, tehát csökentik a szoba levegőjének oxigéntartalmát; persze nem olyan mértékben, hogy ennek az alvó kárát vallaná, legfeljebb nem lesz nyugalmas alvása, ha túl sok cserepes növényt tart a szobában. A szobanövények illata az ember számára renszerint kellemes, de akadnak közöttük, amelyek - ha illó olajukat zárt helyiségben párologtatjuk - kellemetlen szagot árasztanak. Aliliom is igen visszataszító szaguvá válik, mihelyt olajtartói kimerültek, ezért nem ajánlatos a szobában tartani.
- A természetet járva, sose bízzunk vakon a rádió időjelzésében; hiába mond szép időt, ha a szemünk előtt a valóság mást mutat ! Táskarádionk akaratlanul is sok légköri változásról tudósít, méghozzá megbízhatóan. például :
- ha készülékünkben egyre erősödőpattogás, recsegés hallik vihar közeledik
felénk.
- ha recsegés gyérül, gyengül, a vihar távolodik tőlünk.
- télen a légköri zavarok erősödése havazás közeledtét jelzi
- hosszan tartó sípolásokból esőt adó rétegfelhőzet felvonulása következik.
- ha sokat sistereg, csicsereg a rádió, erős lehűlésre számíthatunk.
-----------
- Ha napfelkelte előtt a mezőn a növényeket vizsgáljuk, lámpafénynél furcsa, könnycsepphez hasonlatos képződmények születésének lehetünk szemtanúi. Ez nem harmat, hiszen csak a növények csúcsban végződő részein vagy az éles hajlatokban jelentkeznek. Ráadásul, vegyelemzésük során külömböző ásványi sókat találtak bennük, a harmat viszont nem egyéb desztilált víznél. A növényi könnyek megjelenését azzal magyarázzák a szakemberek, hogy túlnyomás jelentkezik a gyökerekben, s ha a növény több nedvességet vesz föl, mint amenyit el tud párologtatni, így szabadul meg a fölöslegtől, különleges mirigyei révén. Ez főként éjszaka következik be, amikor a levegő páratartalma magasabb. Vannak egészen ,,nőies" növények, amelyeknél könnyen áll a sírás, ám vannak ,,férfias" teremtmények is, mint a tűlevelűek, amelyek sohase sírnak, mert alacsony bennük a gyökérnyomás. Megfigyelték, hogy a növények sírása függ a klímától ( nedvesebb vidékeken olykor 80 százalékuk is szorgalmasan pityereg), a növények korától ( idősebb növény nem könnyezik ) is. A könnyekben található ásványi sók esetről esetre változhatnak, mindig azok vannak nagy mennyiségben, amiből a növény éppen telítődött. A sírás tehát a növények igen fontos életfunkcióihoz tartozik, helyreálítja az egyed valamilyen okból megbomlott élettani egyensúlyát.
------------
- Michael Harner amerikai antropológus legújabb kutatása szerint az aztékok emberáldozatai melyekről mind ez ideig, hogy kizárólag vallásos szertartások voltak, a lakosságnak hússal, tehát fehérjedús táplálékal való ellátására is szolgáltak. Az akkori Mexikó a rendelkezésre álló táplálékhoz képest túlnépesedett volt. Például 1450- ben -- azték források szerint -- olyan nagy volt az éhínség, hogy a királyi éléskamrák kiürültek. A lakosság túlnyomóan növényi termékekkel táplálkozott. Állati fehérjét csak hüllők, háziasított pulykák és kisebb kutyák szolgáltak. Nagyobb háziállatok -- sertések, marhák -- nem voltak. Hernando Cortez kisérője, a megbízható forrásnak tartott Bernál Diaz, beszámolt arról, hogy a hódítás idején, tehát 1521 körül, a börtönökben hadifogjokat tartottak és hizlaltak, hogy azután feláldozzák őket. E célra mindenkor idegenek szolgáltak, sohasem az őslakosság tagjai. A szertartásos ölés egy piramis csúcsán ment végbe. A papok a fogoly élő testéből kitépték szívét és feláldozták az isteneknek. Ott levágták a karukat és a lábakat, megfőzték vagy megsütötték, és paradicsomból meg borsból készült mártással elfogyasztották.
