Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÁZIDOKTOR

  •   Az  általános  tünetek  enyhék :  rossz  közérzet,  izomgyengeség,  orrfolyás,  köhögés,  köpetürítés,  hőemelkedés.   Ilyenkor  nem  szükségesgyogyszert  szedni,  elegendő  házi  szerek  is :  sok  meleg,  lehetőleg  hársfatea ( de  lehet  bodzavirág,  kamillatea, netán  keverékeik )  inkább  mézzel,  mint  cukorral,  meleg  sál,  rétegesöltözködés,  kicsivel  több  pihenés, jó  időben  séta  a  szabad  levegőn.

 

  • A  tünetekkifejezettebbek :  fejfájás,  végtagfájdalmak,  hőemelkedés  mellett  láz  is.  Ilyenkor  ajánlatos  házi  szerekkel  végzett  kezelés  mellett  a  hagyományos  fájdalomcsilapító  gyogyszerek  egyikét  szedni.

 

  • Az  eddig  említett,  jórészt,  szubjektiv  panaszokat  objektiv  tünetek  is  kisérik:  orfolyás,  köhögés,  torokfájás.Ilyenkor  jók  az  ún.  tünetiszerek (köhögés  csilapítok,  a  torok  fájást  enyhitő  szerek,  orcseppek )  de  sohasem  az  antibiotikumok  vagy  akemoterápiás  szerek.

 

  • A kezdeti  tünetek  eleve  súlyosak  vagy  sulyosakká  válnak: az  orrváladék  sárgás - zöldes,  a  köpet  gennyes,  magas  lázz.  Arra  utal  mindez,  hogy  a vírusfertőzéshez  bakteriális  fertőzés  is  társult.  Ilyen  esetben  halogatás  nélkül  forduljunk  orvoshoz,  s  az  ő  tanácsát  kövessük  a  további  gyogyszerelést  és  terápiát  illetően. 

                                             --------------

    

 Orfolyás  esetén  az  orr  nyálkahártyája  kerül  gyuladásba,  erei  kitágulnak, s  a  következmény :  a  bőséges  váladék.

 

 Mindanyiunk  ellensége  a  hűlés,,,,

 

  • A  tavaszi,  illetve  őszi - s  általában  az  átmeneti,  gyors  változásoknak  kitett - időszakokban  szinte biztos,  hogy  valamílyen  formában  találkozunk  vele; ha  másként  nem  a  közelünkben  tüsszögő - köhögő  munkatársak  jóvoltából.  Mai  életvitelünk  olyan, hogy  nagyon  nehéz  elkerülni  a  fertőzés  lehetőségét.   A  helyzetet  nehezíti  az,  hogy  a  megfázásos  betegségeket  mitegy  150 - 200 féle  vírus  okozza,  többségük  a  hagyományosan  megfázásnak  nevezett  betegség  kiváltója,  az  influenzát  viszont  az  influenzavírusok  okozzák.   Vigyázzunk  a  fertőzésveszélyre !   Jó ,ha  tudjuk,  hogy  legkönyebben  nem  csepfertőzéssel,  hanem  a  kontakt  átvitellel :  kézfogással,  közös  evőeszköz  használatával közös  zsebkendővel  stb.  Ezzel  mind  a  beteg,  mind  az  egészséges  ember  egyként  számoljon !   A  hülésnek  kedvező  időszakban  jó ,ha  mellőzzük  a  kezfogást ( még  ha  udvariatlannak  tartanak  miatta  egyesek ), s általános  szabály  csakis  saját  zsebkendőnket  használyuk.    Leg- praktikusabb  az  eldobható  papírzsebkendő,  ám  vígázzunk,  ne  hagyjuk  őket  szanaszét,  még  a  saját  otthonunkba  sem,  s  kizárolag a szeméttároloba  dobjuk ,akinek  lehetősege   van  rá,   legjobb,  ha  elégeti.

Hogy  mikor  probálkózhatunk  öngyogyítással  s  mikor  kell  föltétlenül orvoshoz   mennünk, ez a tünetektől függ.  Ilyen szempontból négy tünetcsoportot  külömböztetünk  meg :

 

  •     Enyhitésére  a  gyuladáscsökentő,  érszűkitő  szerek  szolgálnak,  legtöbbször  cseppek( olykor  spray )  formájában.   Léteznek  még  balzsamok,  kenőcsök  is  e  célra,  kísérleteznek  szájon  át  adagolt  gyogyszerekkel  is,  ám  ez  utóbbiak,  ha  az  adag  túl  kicsi,  hatástalanok,  ha  túl  nagy,  számottevő  mellékhatásokat  okoznak ( vérnyomásemelkedés,  izgatotság,  szívdobogás ),  ezért  használatuk  csakis  orvosi  felügyelet  mellett  ajánlott.

 

  • Az  orrfolyás  orron  át  történő  kezelésében  a  tuladagolás  helyi  szövődményeket  okozhat :  egy  idő  után  maga  a  gyógyszer  válthat  ki  nyálkahártya  gyuladást,  s  nem  hogy  mulasztaná,  hanem  még  fokozza  is  a  panaszok  erősségét,  időtartamát.   Ilyenkor  már  nem  folyik  az  orrunk,  hanem  kellemetlen,  égő  érzés  jelentkezik.   Ezért  az  orrcseppeket  naponta  csak  3 -szor  használjuk,  és  nem  tovább,  mint 10 - 12  napig.

 

  • Gyakori  eset,  hogy  a  gyuladás  nem  jár  orrfolyással,  inkább  a  nyálkahártya  megduzzadása  a  panasz.   Ilyenkor  többnyire  elegendő  és  eredményes  az  inhalálás (kamillateával,  illóolajokkal  szódabikarbonátos  vízben ).

 

  • Az  allergiás  eredetű  orrfolyások( pl.  szénanátha )  antibiotikumok  adagolását  teszik  szükségessé,  amiket  inkább  szájon  át  adagolnak.  Ilyenkor  az  orrban  lejátszódó  elváltotzásokot  az  allergiás  reakció  során  felszabaduló  hisztamin  váltja  ki,  s  ezt  kell  gyogyszeres  úton  kiküszöbölni.  Alkalmazásuk  kizárolag  orvosi  felügyelettel  történik,  mert  nyuktató  hatásuk  oly  hangsúlyozott  lehet,  hogy  zavart  okozhat  a  mindennapos  életvitelben( szédülés,  álmosság ).  

  A  torokfájás  ami  nagyon  kellemetlen,  az  oka  a garat  nyálkahártyájának  kiszáradása.

 

  •   A  kellemetlen,kaparó  érzést  ezért  csillapítják  a  gyogycukorkák,  a  mézes  teák,  a  toroköblítő  szerek.   Ha  ezek  nem  hatnak,  igen  bevált  a  Faringoszept,  vagy  a  propoliszos  alapanyagú  Propszept  és  mások   .A  tablettát  nem  szabad  egyik  esetben  sem  lenyelni (úgy  hatástalan ),  hanem  lassan  el  kell  szopogatni ( naponta  5 - 7  tablettát ).   Így  a  benne  lévő  hatóanyagok  a  nyállal  elkeveredve  hosszabb  időn  át  fejtik  ki  érzéstelenítő  fertőtlenítő  hatásukat.

 

  • Az  eddigiek  a  vírusos  hülésekre  vonatkozó  tanácsok.   Az  ilyenfajta  megbetegedések  nem  járványok,  bármenyire  is  tömegesen  fordulnak  elő  esetenként   Lappangási  idejük  alig  pár  óra.

 

  • Régi  mondás :  ha  a  hűlést  kezelik,  akkor  a  betegség  egy  hétig  tart,  ha  nem,  akkor  7  napig.   Kezelni  mindig  a  kellemetlen  tüneteket  kell,  hogy  a  beteg  jobban  érezze  magát.   Ám  ha  ezek  súlyosbodnak,  netán  a  betegség  elhúzodik,  akkor  gyorsan  forduljunk  orvoshoz,  mert  az  esetek  többségében  a  vírusos  fertőzés  mellé  bakteriális  is  társult.   Ilyen  szövődmény  pl.  a  hörghurut, a  torokgyuladás,  középfülgyuladás  vagy  éppen  a  tűdőgyuladás.

 

  •    Az  mindenképpen  helytálló  megfigyelés,  hogy  a  C- vitamin - szegénység(vigyázat,  nem  scorbutot  okozó  kóros  c- vitamin-hiányról  van  itt  szó ! ),  különösen  a  téli  táplálkozás  következtében,  gyengití  a  szervezet  általános  ellenálló  képességét.   Ha  tehát  még  a  megfázás  előtt  rendszeresC- vitamint  fogyasztók  vagyunk,  nagyobb  a  valószínűsége  annak,  hogy  a  betegség  nagyjából  elkerül  bennünket,  esetleg  a  lefolyása  nem  borítja  föl  életvitelünköt.

 

  • Nem  helytelen  tehát  kora  ősztől  kezdve  úgy  összeállítani  étrendünket,  hogy  naponta  együnk  C- vitamint  tartalmazzó  élelmiszereket.Így  pl.  100 g  savanyúkáposzta  C- vitamin  tartalma  ( nyersen )50  mg,  100 gr  grefuité  40  mg,  100 g  narancsé  50 mg.   Egyfelnőtt  ember  napi  szükséglete  75  mg,  vagyis  az  előbb  felsoroltak  mindegyikének  kb.  150  gramja  fedezi  a  szükségletet.   De  hangsulyozzuk  csakis  nyersen ! 

   Vanak  orvosok,  akik  esküsznek  a  sokszerü  C-vitamin  kúrára,  mások  ezzel  szemben azt  állítják,  hogy  az  emberi  szervezet  napi  szükségletét  meghaladó  mennyiség  a  vizelettel  együtt  egyszerüen  távozzik.

                                                         --------------

 

   Gyógyulás  a  föld  alatt  

 

A  második  világháborúban  a  légitámadások  elől  sokan  menekültek  barlangokba.  Itt  érdekes  dolgot  vettek  észre :  az  asztmások  és  a  légcsőhurutban  szenvedők  alig  pár  órai  itt  tartózkodás  után  --  rohamosan  ,,megegészségesedtek."

  Ezek  a  megfigyelések  később,  a  háború  befejezése  után,  a  szakemberek  tervezett  kutatási  terveinek  kiinduló  támpontjává  váltak.  Számos  barlangot  vizsgáltak  meg,  elemezték  minden  szempontból.  Íme,  a  megállapítások  közül  egynéhány,  amelyeket  főleg  a  következő  barlangokról  közzéadott  tanulmányok  alapján  von  le  a  sorok  szerzője :    hazánkban  (Romániában)  a  Ponorik -- Ciochlov  és  homorodalmási  barlang,  Gombaseck -- Cseország,  Klutert  barlangok -- Németország  Mammuth  Cave -- USA,  Béke-barlang -- Magyarország.

-  egyenletes  hőmérséklet  --  de  a  ,,külső  világ"  hőmérsékleténél  kb.  8 -  11 °C - kal  alacsonyabb      --  amely  természetesen  függ  az  évszaktól  is.

-  a  bejárati  szakaszon  túl  teljes  a  fényhiány.  

-  igen  magas  a  levegő  relatív  nedvességtartalma  (98  és  100%  között)  

-  hiányzik  a  légmozgás  

-  teljes  a  csend  

-  csiramentes  (steril)  a  levegő  

-  bizonyos  fokú  radióaktivitás  mutatható  ki  

-  a  levegő  aeroszolja  savas  tulajdonságú  ( a  mikroorganizmusok  nemigen  élnek  meg).  

-  az  esetleges  por-  vagy  egyéb  silárd  szemcsék  hamar  leülepednek  (Mihaela  Giurgiu  adatai  szerint  a  hazai  Ponoric -- Ciohlov  barlangban  0,58  részecskét  mértek  köbcentiméterenként).  

-  mérges  gázak  (szénmonoxid,  kénhidrogén  stb.)teljes  hiánya.

 Ennyi  gyógytényező  hatása  miatt  napjainkban  mindinkább  többet  hallani  a  szpeoterápiáról.

 Érdekes  kísérletsorozatok  is  folynak  annak  céljából,  hogy  a  barlangba  való  sokszor  oly  költséges  és  körülményes  leereszkedést  kiküszöböljék.  E  célból  Csehországban  a  barlangokban  meglévő -- az  imént  felsorolt  

-  összes  feltételeket  mesterségesen  is  előállították.  De  az  ilyen  ,,barlangban"  kezelt  asztmás  és  más  betegeknél  semmilyenfajta  gyógyulást  nem  észleltek.  Az  amerikai  Mammut  Cave  gyógykezelési  szanatóriumban  barlangból  ,,importált"  levegővel  próbálkoztak,  de  igen  gyenge  eredményekkel.  Sokan  arra  is  választ  kerestek,  hogy  az  elhagyott  sóbányák,  amelyek  több  szempontból  is  hasonlítanak  a  barlangokhoz  (sőt  sós  levegőjük  önmagában  is  jelentős  gyógyhatással  bír)  nem  aknázhatók-e  ki  asztmás  és  egyéb  légúti  betegségek,  tüdőbajosok  kezelésére?   Az  eredmények  itt  sem  várattak  magukra.  A  lengyelországi  Wieliczka,  akárcsak  nálunk  a  parajdi  sóbánya  1968  óta!  --  teljes  gőzzel  müködnek!

 Időszakonként  a  barlangterápia  szakemberei  kongresszusokon,  szimpozionokon  gyülnek  össze  egymás  tapasztalatait,  tudását  kicserélni  e  természetes  gyógymód  fejlesztése  érdekében.   Legutoljára  1980  októberében  rendezték  meg  a  szpeoterápiával  foglalkozó  tudósok  VII.  nemzetközi  szimpozionját  az  olaszországi  Monsummanóban,  ahol  egyébként  Kossuth  Lajos  is  gyógykezeltette  magát  torinói  emigrációjának  ideje  alatt.   1871.  október  2- án  Mednyánszky  Sándorhoz  írt  levelében  így  ír  erról :  ,,...  az  én  átkozott  csúzom  tökéletesen  el  lett  seperve,  mondom  :  elseperve  a  szó  szoros  értelmében! ...a  gyógyhatás  eredetét  az  eddigi  vizsgálatok  nem  tudták  kimagyarázni,  mert  mindig  csak  a  vegybontással  bíbelődtek.  Én  meg  is  mondtam  nekik,  hogy  dobják  a  falhoz  lombikjaikat,  s  forduljanak  a  physikához,  és  vegyék  elő  a  villany-  és  delejmérőket,  mert  előttem  a  vidék  geológiai  tüneményei  világossá  teszik,  hogy  ott  a  vulcanicus  erők  vannak  még  aktivításban  a  föld  kérgének  hypogéne  rétegeiben..."

 Meglátását  az  idők  bizonyították ;  mint  a  speoterápiás  rész  elején  is  beszámoltunk,  a  gyógyulás  okait  ma  már  elég  jól  ismerik  és  közöttük  nem  kevés  helyet  foglalnak  el  a  fizikai  tényezők  ( magas  nedvességtartalom,  tiszta  levegő,  enyhe  radióaktivitás  stb.)

 A  hipoterápia  rövid  ismertetése  

 

AA  cím  meg  ne  tévesszen  senkit  sem,  nem  egy  vidéki  orvosról  lesz  szó,  aki  lóháton  látogatja  és  gyógyítja  közeli-távoli  pácienseit,  hanem  egy  újra  felfedezett  gyógymódról,  a  hipoterápiáról.

 Ha  az  említett  orvost  elhagyjuk,  marad  a  ló  és  a   terápia!  Tehát  maga  a  ló  gyógyít,  innen  a  hipoterápia  elnevezés  (a  görög  hippo =  ló,  lóval  foglalkozó)  szóból.

 Az  ember  inteligenciája,  akarata,  türelme  és  nem  utolsósorban  szükséglete  a  lovat  ősídők  óta  megszelídítette  és,  mint  annyi  más  háziállatot,  a  szolgálatába  állította.  A  lovat,  fejezetünk  ,,hősét"  a  mai  ember  újabb  ,,erőoróbák"  elé  állította.  Fizikailag  és  szellemileg  visszamaradt  gyerekek  gyógykezelését  ,,bízták  rá".  Külömben  már  Hippokrátesz,  az  ókor  híres  orvosa  is  észrevette  a  lovaglás  ütemes  mozgásának  jó  hatását  a  beteg  lovasra.   A  külömböző  rokkantak,  gyermekbénulásos  mozgássérültek,  szellemileg  visszamaradt  betegek  lovaskezelését  a  középkórban  sem  nélkülözték.  Hogy  csak  egy  pár  nevet  említsünk  :  H.  Cardamus  (1501 - 1576),  Crisztian  Jahn  (  1757  körül),  Fridrich  Hoffman  (1719)  élt  e  módszerrel.

 A  hipoterápia  csodálatos  hatásairól  szinte  legendák  keletkeztek  --  és  nem  is  alaptalanul!  Íme,  egy  példa :

 Egy  dán  kislány,  Lis  Hartelt,  a  gyermekparalizis  éveken  keresztül  tolószékhez  szegezett.  Valaki  nyeregbe  üóltette,  ahol  hosszas  kitartó  munka  következett.  A  béna  kislány  közben  felnőtt  --  és  hála  a  hipoterápiának  --  saját  maga  siethetett  olimpiai  aranyérmei  átvételére...  Több  nyugati  országban  --  Anglia,  Németország,  Franciaország,  Hollandia  --  már  évek  óta  intézményesen  alkalmazzák  a  hipoterápiát.  Az  eredmények  igen  kedvezőek.

 Hangsúlyoznunk  kell,  hogy  a  lovaglási  gyógyterápia  áldásos  jótéteményeiben  elsősorban  a  még  növekedőfélben  levő  ( tehát  még  hajléákony  csontú")  gyerekek  részesülhetnek.

 Miben  is  áll  egy  ilyen  kúra?

 A  lovat,  mely  a  védősisakkal  is  ellátott  gyerekeket  ültetik,  hosszú  kötőféken  vezeti  az  irányító.  A  lóhátról  ,,lenézni"  csodálatos  élmény  a  fiatal  betegnek,  aki  eddig  lehet,  csak  a  gyerekkocsi  magaslatáról  szemlélhette  az  őt  körülvevő  világot.  Ez  az  érzés  önbizalmat  kölcsönöz  a  fiatal  lovasnak.  Később,  amikor  a  ló  csak  lovassának  parancsait  teljesíti,  ez  az  érzés  fokozódik.  És  így  észrevétlenül,  a  ló  ritmikus  mozgása,  a  lovas  visszatrért  életkedve,  optimizmusa  jótékonyan  befolyásolja  a  betegség  alakulását.

 A  természet  gyógyforrásai

Az  előbbiekben  bemutatott  természetes  gyógymódok  mellett  még  másokról  is  írni  kellett  volna.  De  ezekről  --  részben  helyszűke,  részben  pedig  már  ismert   voltuk  miatt  --  most  csak  említést  teszünk..

 A  ,,régi  öregek"  előtt  nem  ismeretlen  az  úgynevezett  Kneipp - kúra.  Névadója  --  Sebastian  Kneipp,  a  vízgyógyászat  úttörője,  foglalkozásra  nézve  plébános  --  1821- 1897  között  élt  Németországban.

 A  Kneipp-kúra  lényege  az  ember  és  az  őt  körülvevő  világ  között  megromlott,  megzavart  viszony  (amelyben  fő  szerepet  a  mai  időkben  ,,honos"  stresszhatás  játszik)  helyreállítása  napfény,  levegő,  édhajlat-,  hideg,  meleg  ingerek,  nyugalom,  mozgás (aktív  pihenés),  vizes  behatások (hideg,  forró  zuhanyok  stb.)  segítségével.

 Egyik  tanácsa  volt  például  a  kora  hajnali,  harmatos  fűben  való  mezítlábas  séta.  Ennek  hatásosságát  mi  sem  bizonyítja  szemléletesebben,  mint  az  a  tény,  hogy  a  Kneipp-kúra  ,,meztelen"  lábfejjel  űzők  közül  még  az  amúgy  érzékeny  (könnyen  megfázós)  egyének  is  csodálkozva  tapasztalták,  hogy  ezúttal  náthájuk  elmaradt.  A  bonyolultabb  Kneipp-kúra  eredményesebb  lehet  a  szervezet  megerősítése,  lábadozás,  a  légutak,  külömböző  vérrendszeri,  anyagcsere-betegségek  lekűzdése,  virotikus  eredetű  (pl.  grippe)  bajok  megelőzése  esetében.   A  mézzel  és  termékeivel  való  gyógyítás  --  az  apiterápia  --  sem  újkeletű.  Az  Egyiptomban  fefedezett  papírusztekercsek  egyikén  (Georg  Ebers,  Edwin  Smith)  utalásokat  találtak  égési  sebek  kezelésére  --  mézzel.  Az  ókori  górógók  a  hosszú  élet  egyik  titkát  látták  a  mézben.  Anakreon  görög  kültő,  az  i.e.  VI.  században,  állítólag  azért  érte  meg  a  115.  életévét,  mert  sok  mézet  evett.  A  méznek,  virágpornak  (pollen),  méhpempőnek,  a  méhszuroknak  (propolisz),  a  méhviasznak,  a  méhszúrásnak  mind  gazdasági,  mind  gyógyászati  jelentőségét  annak  idején  ismertette  Szabados  András,  ezekre  újból  kitérni  nem  tartottuk  szükségesnek.

 A  természetes  gyógymódok  iránt  az  érdeklődés  állandóan  növekszik,  korszerüségük  sem  csökken  Mind  számos  évben,  1980-ban  megrendezték  az  ausztriai  Wörthi-tó  melletti  Veldenben  az  ún.  összgyógyászati  kongreszust.  Ezen  a  külömböző  természetes  gyógymódokat,  a  gerátria  terápiás  formáit,  a  Kneipp-gyógymód  újabb  alakulásait  stb.  tárgyalták  meg.  A  kongresszuson  elhangzottak  olyan  előadások  is,  mint  Hans  Brauneré - A  fitoterápia  és  kardiális  rehabilitáció  címmel,  mely  a  szívgyógyászatban  alkalmazható  gyógynövényekről  szól.  Az  előadásokat  igen  nagy  érdeklődéssel  kisérte  a  számos  résztvevő.

                                                               Csetri  Imre   főgyógyszerész  írásaiból.