HÁZIDOKTOR
- Az általános tünetek enyhék : rossz közérzet, izomgyengeség, orrfolyás, köhögés, köpetürítés, hőemelkedés. Ilyenkor nem szükségesgyogyszert szedni, elegendő házi szerek is : sok meleg, lehetőleg hársfatea ( de lehet bodzavirág, kamillatea, netán keverékeik ) inkább mézzel, mint cukorral, meleg sál, rétegesöltözködés, kicsivel több pihenés, jó időben séta a szabad levegőn.
- A tünetekkifejezettebbek : fejfájás, végtagfájdalmak, hőemelkedés mellett láz is. Ilyenkor ajánlatos házi szerekkel végzett kezelés mellett a hagyományos fájdalomcsilapító gyogyszerek egyikét szedni.
- Az eddig említett, jórészt, szubjektiv panaszokat objektiv tünetek is kisérik: orfolyás, köhögés, torokfájás.Ilyenkor jók az ún. tünetiszerek (köhögés csilapítok, a torok fájást enyhitő szerek, orcseppek ) de sohasem az antibiotikumok vagy akemoterápiás szerek.
- A kezdeti tünetek eleve súlyosak vagy sulyosakká válnak: az orrváladék sárgás - zöldes, a köpet gennyes, magas lázz. Arra utal mindez, hogy a vírusfertőzéshez bakteriális fertőzés is társult. Ilyen esetben halogatás nélkül forduljunk orvoshoz, s az ő tanácsát kövessük a további gyogyszerelést és terápiát illetően.
--------------
Orfolyás esetén az orr nyálkahártyája kerül gyuladásba, erei kitágulnak, s a következmény : a bőséges váladék.
Mindanyiunk ellensége a hűlés,,,,
- A tavaszi, illetve őszi - s általában az átmeneti, gyors változásoknak kitett - időszakokban szinte biztos, hogy valamílyen formában találkozunk vele; ha másként nem a közelünkben tüsszögő - köhögő munkatársak jóvoltából. Mai életvitelünk olyan, hogy nagyon nehéz elkerülni a fertőzés lehetőségét. A helyzetet nehezíti az, hogy a megfázásos betegségeket mitegy 150 - 200 féle vírus okozza, többségük a hagyományosan megfázásnak nevezett betegség kiváltója, az influenzát viszont az influenzavírusok okozzák. Vigyázzunk a fertőzésveszélyre ! Jó ,ha tudjuk, hogy legkönyebben nem csepfertőzéssel, hanem a kontakt átvitellel : kézfogással, közös evőeszköz használatával közös zsebkendővel stb. Ezzel mind a beteg, mind az egészséges ember egyként számoljon ! A hülésnek kedvező időszakban jó ,ha mellőzzük a kezfogást ( még ha udvariatlannak tartanak miatta egyesek ), s általános szabály csakis saját zsebkendőnket használyuk. Leg- praktikusabb az eldobható papírzsebkendő, ám vígázzunk, ne hagyjuk őket szanaszét, még a saját otthonunkba sem, s kizárolag a szeméttároloba dobjuk ,akinek lehetősege van rá, legjobb, ha elégeti.
Hogy mikor probálkózhatunk öngyogyítással s mikor kell föltétlenül orvoshoz mennünk, ez a tünetektől függ. Ilyen szempontból négy tünetcsoportot külömböztetünk meg :
- Enyhitésére a gyuladáscsökentő, érszűkitő szerek szolgálnak, legtöbbször cseppek( olykor spray ) formájában. Léteznek még balzsamok, kenőcsök is e célra, kísérleteznek szájon át adagolt gyogyszerekkel is, ám ez utóbbiak, ha az adag túl kicsi, hatástalanok, ha túl nagy, számottevő mellékhatásokat okoznak ( vérnyomásemelkedés, izgatotság, szívdobogás ), ezért használatuk csakis orvosi felügyelet mellett ajánlott.
- Az orrfolyás orron át történő kezelésében a tuladagolás helyi szövődményeket okozhat : egy idő után maga a gyógyszer válthat ki nyálkahártya gyuladást, s nem hogy mulasztaná, hanem még fokozza is a panaszok erősségét, időtartamát. Ilyenkor már nem folyik az orrunk, hanem kellemetlen, égő érzés jelentkezik. Ezért az orrcseppeket naponta csak 3 -szor használjuk, és nem tovább, mint 10 - 12 napig.
- Gyakori eset, hogy a gyuladás nem jár orrfolyással, inkább a nyálkahártya megduzzadása a panasz. Ilyenkor többnyire elegendő és eredményes az inhalálás (kamillateával, illóolajokkal szódabikarbonátos vízben ).
- Az allergiás eredetű orrfolyások( pl. szénanátha ) antibiotikumok adagolását teszik szükségessé, amiket inkább szájon át adagolnak. Ilyenkor az orrban lejátszódó elváltotzásokot az allergiás reakció során felszabaduló hisztamin váltja ki, s ezt kell gyogyszeres úton kiküszöbölni. Alkalmazásuk kizárolag orvosi felügyelettel történik, mert nyuktató hatásuk oly hangsúlyozott lehet, hogy zavart okozhat a mindennapos életvitelben( szédülés, álmosság ).
A torokfájás ami nagyon kellemetlen, az oka a garat nyálkahártyájának kiszáradása.
- A kellemetlen,kaparó érzést ezért csillapítják a gyogycukorkák, a mézes teák, a toroköblítő szerek. Ha ezek nem hatnak, igen bevált a Faringoszept, vagy a propoliszos alapanyagú Propszept és mások .A tablettát nem szabad egyik esetben sem lenyelni (úgy hatástalan ), hanem lassan el kell szopogatni ( naponta 5 - 7 tablettát ). Így a benne lévő hatóanyagok a nyállal elkeveredve hosszabb időn át fejtik ki érzéstelenítő fertőtlenítő hatásukat.
- Az eddigiek a vírusos hülésekre vonatkozó tanácsok. Az ilyenfajta megbetegedések nem járványok, bármenyire is tömegesen fordulnak elő esetenként Lappangási idejük alig pár óra.
- Régi mondás : ha a hűlést kezelik, akkor a betegség egy hétig tart, ha nem, akkor 7 napig. Kezelni mindig a kellemetlen tüneteket kell, hogy a beteg jobban érezze magát. Ám ha ezek súlyosbodnak, netán a betegség elhúzodik, akkor gyorsan forduljunk orvoshoz, mert az esetek többségében a vírusos fertőzés mellé bakteriális is társult. Ilyen szövődmény pl. a hörghurut, a torokgyuladás, középfülgyuladás vagy éppen a tűdőgyuladás.
- Az mindenképpen helytálló megfigyelés, hogy a C- vitamin - szegénység(vigyázat, nem scorbutot okozó kóros c- vitamin-hiányról van itt szó ! ), különösen a téli táplálkozás következtében, gyengití a szervezet általános ellenálló képességét. Ha tehát még a megfázás előtt rendszeresC- vitamint fogyasztók vagyunk, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a betegség nagyjából elkerül bennünket, esetleg a lefolyása nem borítja föl életvitelünköt.
- Nem helytelen tehát kora ősztől kezdve úgy összeállítani étrendünket, hogy naponta együnk C- vitamint tartalmazzó élelmiszereket.Így pl. 100 g savanyúkáposzta C- vitamin tartalma ( nyersen )50 mg, 100 gr grefuité 40 mg, 100 g narancsé 50 mg. Egyfelnőtt ember napi szükséglete 75 mg, vagyis az előbb felsoroltak mindegyikének kb. 150 gramja fedezi a szükségletet. De hangsulyozzuk csakis nyersen !
Vanak orvosok, akik esküsznek a sokszerü C-vitamin kúrára, mások ezzel szemben azt állítják, hogy az emberi szervezet napi szükségletét meghaladó mennyiség a vizelettel együtt egyszerüen távozzik.
--------------
Gyógyulás a föld alatt
A második világháborúban a légitámadások elől sokan menekültek barlangokba. Itt érdekes dolgot vettek észre : az asztmások és a légcsőhurutban szenvedők alig pár órai itt tartózkodás után -- rohamosan ,,megegészségesedtek."
Ezek a megfigyelések később, a háború befejezése után, a szakemberek tervezett kutatási terveinek kiinduló támpontjává váltak. Számos barlangot vizsgáltak meg, elemezték minden szempontból. Íme, a megállapítások közül egynéhány, amelyeket főleg a következő barlangokról közzéadott tanulmányok alapján von le a sorok szerzője : hazánkban (Romániában) a Ponorik -- Ciochlov és homorodalmási barlang, Gombaseck -- Cseország, Klutert barlangok -- Németország Mammuth Cave -- USA, Béke-barlang -- Magyarország.
- egyenletes hőmérséklet -- de a ,,külső világ" hőmérsékleténél kb. 8 - 11 °C - kal alacsonyabb -- amely természetesen függ az évszaktól is.
- a bejárati szakaszon túl teljes a fényhiány.
- igen magas a levegő relatív nedvességtartalma (98 és 100% között)
- hiányzik a légmozgás
- teljes a csend
- csiramentes (steril) a levegő
- bizonyos fokú radióaktivitás mutatható ki
- a levegő aeroszolja savas tulajdonságú ( a mikroorganizmusok nemigen élnek meg).
- az esetleges por- vagy egyéb silárd szemcsék hamar leülepednek (Mihaela Giurgiu adatai szerint a hazai Ponoric -- Ciohlov barlangban 0,58 részecskét mértek köbcentiméterenként).
- mérges gázak (szénmonoxid, kénhidrogén stb.)teljes hiánya.
Ennyi gyógytényező hatása miatt napjainkban mindinkább többet hallani a szpeoterápiáról.
Érdekes kísérletsorozatok is folynak annak céljából, hogy a barlangba való sokszor oly költséges és körülményes leereszkedést kiküszöböljék. E célból Csehországban a barlangokban meglévő -- az imént felsorolt
- összes feltételeket mesterségesen is előállították. De az ilyen ,,barlangban" kezelt asztmás és más betegeknél semmilyenfajta gyógyulást nem észleltek. Az amerikai Mammut Cave gyógykezelési szanatóriumban barlangból ,,importált" levegővel próbálkoztak, de igen gyenge eredményekkel. Sokan arra is választ kerestek, hogy az elhagyott sóbányák, amelyek több szempontból is hasonlítanak a barlangokhoz (sőt sós levegőjük önmagában is jelentős gyógyhatással bír) nem aknázhatók-e ki asztmás és egyéb légúti betegségek, tüdőbajosok kezelésére? Az eredmények itt sem várattak magukra. A lengyelországi Wieliczka, akárcsak nálunk a parajdi sóbánya 1968 óta! -- teljes gőzzel müködnek!
Időszakonként a barlangterápia szakemberei kongresszusokon, szimpozionokon gyülnek össze egymás tapasztalatait, tudását kicserélni e természetes gyógymód fejlesztése érdekében. Legutoljára 1980 októberében rendezték meg a szpeoterápiával foglalkozó tudósok VII. nemzetközi szimpozionját az olaszországi Monsummanóban, ahol egyébként Kossuth Lajos is gyógykezeltette magát torinói emigrációjának ideje alatt. 1871. október 2- án Mednyánszky Sándorhoz írt levelében így ír erról : ,,... az én átkozott csúzom tökéletesen el lett seperve, mondom : elseperve a szó szoros értelmében! ...a gyógyhatás eredetét az eddigi vizsgálatok nem tudták kimagyarázni, mert mindig csak a vegybontással bíbelődtek. Én meg is mondtam nekik, hogy dobják a falhoz lombikjaikat, s forduljanak a physikához, és vegyék elő a villany- és delejmérőket, mert előttem a vidék geológiai tüneményei világossá teszik, hogy ott a vulcanicus erők vannak még aktivításban a föld kérgének hypogéne rétegeiben..."
Meglátását az idők bizonyították ; mint a speoterápiás rész elején is beszámoltunk, a gyógyulás okait ma már elég jól ismerik és közöttük nem kevés helyet foglalnak el a fizikai tényezők ( magas nedvességtartalom, tiszta levegő, enyhe radióaktivitás stb.)
A hipoterápia rövid ismertetése
AA cím meg ne tévesszen senkit sem, nem egy vidéki orvosról lesz szó, aki lóháton látogatja és gyógyítja közeli-távoli pácienseit, hanem egy újra felfedezett gyógymódról, a hipoterápiáról.
Ha az említett orvost elhagyjuk, marad a ló és a terápia! Tehát maga a ló gyógyít, innen a hipoterápia elnevezés (a görög hippo = ló, lóval foglalkozó) szóból.
Az ember inteligenciája, akarata, türelme és nem utolsósorban szükséglete a lovat ősídők óta megszelídítette és, mint annyi más háziállatot, a szolgálatába állította. A lovat, fejezetünk ,,hősét" a mai ember újabb ,,erőoróbák" elé állította. Fizikailag és szellemileg visszamaradt gyerekek gyógykezelését ,,bízták rá". Külömben már Hippokrátesz, az ókor híres orvosa is észrevette a lovaglás ütemes mozgásának jó hatását a beteg lovasra. A külömböző rokkantak, gyermekbénulásos mozgássérültek, szellemileg visszamaradt betegek lovaskezelését a középkórban sem nélkülözték. Hogy csak egy pár nevet említsünk : H. Cardamus (1501 - 1576), Crisztian Jahn ( 1757 körül), Fridrich Hoffman (1719) élt e módszerrel.
A hipoterápia csodálatos hatásairól szinte legendák keletkeztek -- és nem is alaptalanul! Íme, egy példa :
Egy dán kislány, Lis Hartelt, a gyermekparalizis éveken keresztül tolószékhez szegezett. Valaki nyeregbe üóltette, ahol hosszas kitartó munka következett. A béna kislány közben felnőtt -- és hála a hipoterápiának -- saját maga siethetett olimpiai aranyérmei átvételére... Több nyugati országban -- Anglia, Németország, Franciaország, Hollandia -- már évek óta intézményesen alkalmazzák a hipoterápiát. Az eredmények igen kedvezőek.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a lovaglási gyógyterápia áldásos jótéteményeiben elsősorban a még növekedőfélben levő ( tehát még hajléákony csontú") gyerekek részesülhetnek.
Miben is áll egy ilyen kúra?
A lovat, mely a védősisakkal is ellátott gyerekeket ültetik, hosszú kötőféken vezeti az irányító. A lóhátról ,,lenézni" csodálatos élmény a fiatal betegnek, aki eddig lehet, csak a gyerekkocsi magaslatáról szemlélhette az őt körülvevő világot. Ez az érzés önbizalmat kölcsönöz a fiatal lovasnak. Később, amikor a ló csak lovassának parancsait teljesíti, ez az érzés fokozódik. És így észrevétlenül, a ló ritmikus mozgása, a lovas visszatrért életkedve, optimizmusa jótékonyan befolyásolja a betegség alakulását.
A természet gyógyforrásai
Az előbbiekben bemutatott természetes gyógymódok mellett még másokról is írni kellett volna. De ezekről -- részben helyszűke, részben pedig már ismert voltuk miatt -- most csak említést teszünk..
A ,,régi öregek" előtt nem ismeretlen az úgynevezett Kneipp - kúra. Névadója -- Sebastian Kneipp, a vízgyógyászat úttörője, foglalkozásra nézve plébános -- 1821- 1897 között élt Németországban.
A Kneipp-kúra lényege az ember és az őt körülvevő világ között megromlott, megzavart viszony (amelyben fő szerepet a mai időkben ,,honos" stresszhatás játszik) helyreállítása napfény, levegő, édhajlat-, hideg, meleg ingerek, nyugalom, mozgás (aktív pihenés), vizes behatások (hideg, forró zuhanyok stb.) segítségével.
Egyik tanácsa volt például a kora hajnali, harmatos fűben való mezítlábas séta. Ennek hatásosságát mi sem bizonyítja szemléletesebben, mint az a tény, hogy a Kneipp-kúra ,,meztelen" lábfejjel űzők közül még az amúgy érzékeny (könnyen megfázós) egyének is csodálkozva tapasztalták, hogy ezúttal náthájuk elmaradt. A bonyolultabb Kneipp-kúra eredményesebb lehet a szervezet megerősítése, lábadozás, a légutak, külömböző vérrendszeri, anyagcsere-betegségek lekűzdése, virotikus eredetű (pl. grippe) bajok megelőzése esetében. A mézzel és termékeivel való gyógyítás -- az apiterápia -- sem újkeletű. Az Egyiptomban fefedezett papírusztekercsek egyikén (Georg Ebers, Edwin Smith) utalásokat találtak égési sebek kezelésére -- mézzel. Az ókori górógók a hosszú élet egyik titkát látták a mézben. Anakreon görög kültő, az i.e. VI. században, állítólag azért érte meg a 115. életévét, mert sok mézet evett. A méznek, virágpornak (pollen), méhpempőnek, a méhszuroknak (propolisz), a méhviasznak, a méhszúrásnak mind gazdasági, mind gyógyászati jelentőségét annak idején ismertette Szabados András, ezekre újból kitérni nem tartottuk szükségesnek.
A természetes gyógymódok iránt az érdeklődés állandóan növekszik, korszerüségük sem csökken Mind számos évben, 1980-ban megrendezték az ausztriai Wörthi-tó melletti Veldenben az ún. összgyógyászati kongreszust. Ezen a külömböző természetes gyógymódokat, a gerátria terápiás formáit, a Kneipp-gyógymód újabb alakulásait stb. tárgyalták meg. A kongresszuson elhangzottak olyan előadások is, mint Hans Brauneré - A fitoterápia és kardiális rehabilitáció címmel, mely a szívgyógyászatban alkalmazható gyógynövényekről szól. Az előadásokat igen nagy érdeklődéssel kisérte a számos résztvevő.
Csetri Imre főgyógyszerész írásaiból.