Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MUNKAINTELLIGANCIA illem + erkölcs

 

Hogyhogy ? Miért keverjük az illendőség kérdését ?   ,,Én kérem elvégezem a  magam  dolgát   tudom  a  kötelességemet     nekem  aztán  hagyjanak  békét"--   hadarják  egyesek,  ha  szóba  hozzuk  a  témát.      A    munka   a legszentebb    kötelesség öntudat dolga  --   viszhangozzák  mások  és  ugyancsak  úgy  tekintik,  hogy  a  dolog  ezzel,, le  van  tárgyalva."

 Egyik  véleményébe  sem  lehet  egyszerűen  belenyugodni,  noha  mind  a  két  álláspont, ( adott  körülmények  és  összehasonlítások  között  még  az  első  is !)  tiszteletreméltó  és  helyes.   De  aki  a  munkát  csak  kötelességnek  fogja  fel,  mégha  a ,, legszentebb,  legnemesebb "  kötelességnek  is,  az  csak  a  terhét  érzi.  Ő  maga  is  állandóan  átéli  a  munka  súlyát --  és  természetesen,  ha  teheti,  érezteti  másokkal  is.   A  munkát  csak  kötelességnek  felfogni --  ugyanolyan  egyoldalúság,  mint  az  evést --  kötelességnek  felfogni.   Ismerjük  azoknak  a  gyerekeknek  a  kedélyét,  akiknek  szülői  vagy  nevelői  parancsra --  muszáj  enniük.    És  nemcsak  szükséglet.   Sem  az  egyén,  sem  a  társadalom  részéről.   Maradjunk  egy  pillanatra  ennél  az  összehasonlításnál,  azaz  mennyiben  hasonlít  munka  az  evéshez ?   

Ha  bölcselkedni  kezdünk,  kijelenthetjük,  hogy  ez a  két dolog  ugyanannak  a  folyamatnak  két  szakasza.   A  létfenntartás  munkával  kezdődik  és  evésbe  torkollik.   Munkával  megszerezzük  az  ennivalót.   És  a  társadalmi  együtmüködés  folyamatában  természetesen  nemcsak  a  magunk  részére  szerezzük  meg,  mint  ahogy  a  mi  élelemadagjainkhoz  mások  is  hozzájárulnak.

Ám  figyeljük  meg :  noha  az  evés  vitathatatlanul  a  legfontosabb  létszükséglet,  (egy  bizonyos  magasabb  nézőpontból  tekintve,  tehát ,, a  legszentebb  kötelesség ")Kezdetlegesebb  szinten  babonák  járultak  hozzá,  később  vallási,  kultikus  előírások --  s  legvégül :  az  étkezési  illemszabályok.   Tehát  az  étkezésre  is  kimondhatjuk ;  nem  mindegy,  hogy  miként  eszünk !   Anélkül,  hogy  messzire  elmennénk  ezen  a  vonalon,  állítsuk  mindjárt  itt  párhuzamba  a  két  dolgot :  a  helytelenül  végzett  munka  a  helytelen  táplálkozáshoz  hasonlítható --  és  nemcsak  orvosi  szempontból !   A  divatlankodó  zabálás --  a  felületes,  pazarló  ,, fusermunkához "  hasonlít.   A  közömbös,  lelketlen,  rideg  ,,táplálkozás"  pedig  a  robothoz.     Az  ízeket - zamatokat  méltányoló,  okos  körültekintéssel  válogató,  mértékletes,  csínnal törődő  étkezés  pedig feltétlenül a  jó munkát  juttatja  eszünkbe. 

Illem  vagy  méltóság  ?A  munka   minden  méltóságát  abból  a  körülményből  nyeri,  hogy  az  ember  kénytelen   végezni  --   mondja  egy  filozófus .    Magyarán  az  annyit  jelentene,  hogy  miután  az  embereknek  muszáj  dolgozniuk,  legalább  is  nagyobb  többségüknek,  úgy  tesznek,   mintha  ez  felemelő  dolog  volna,  hogy  magukat  vigasztalják.   Azaz,  ugyanúgy  járnak  el,  mint  az  étkezés  terén :  hogy  a  táplálkozás  műveletének  szemérmetlenül  állati  jellegét  elkendőzzék,  mindenféle    hókusz - pókusszal  veszik  körül --  így  aztán  észrevétlenül  besiklanak  a  kegyes  hazugságok  illúzióinak  világába.   A  kegyes  hazugságokból  azonban  idővel  kegyetlen,  ártalmas  hazugságok  válnak.    Látszatra  igaz  és  látszatra  meghökkentően  őszinte  ez  a  bölcselkedés.   Azonban,  ha  szigorúan  végig  vallatjuk  a  dolgokat,  rájövünk,  hogy  hamis.   Az  igazi  illendőségnek, --  azaz :  müvelt  viselkedésnek ! --  ugyanis  nem  az  az  értelme,  hogy  a  méltoságosság,  a  fennköltség  mázával  vonjon  be  közönséges  és lehangoló  dolgokat.   Amikor  már  csak  arról  van  szó,  akkor  elvitte  az  ördög  az  egészet.  

Az  illendőség --  azaz :  intelligens  viselkedés ! --  mindenekelőtt  hasznos.  A  haszna  pedig  a  lehető  legnagyobb :  megkönnyíti,  hogy  szépnek,  kellemesnek   érzékeljük  az  életet ;  illetve  mindazt,  amire  kiterjednek  a  szabályai.    Nem  a  méltoságon,  nem  az  álméltóságon  van  itt  a  hangsúly,  hanem  a  szépségen,  a  szépségben  pedig  az  örömön.   Az  öröm  pedig --  életerőt  jelent !    S  ahol  az  életerő  jelen  van,  az  már  magától  megtalálja  a  megoldást  sok  olyasmire,  amivel  szemben  az  okoskodás  vagy  az  ügyeskedés  nem  megy  sokra.    A  cél  tehát,  amire  az  illendőség  által,  a  mi  esetünkben  a  munkaillem  által  törekedünk,  nem  az  elviselhetőség  mázának  a  kiízzadása,  nem  az  ünnepélyesség  gyöngyházbevonatának  a  kiváladékozása,  hanem  okos  és  előrelátó  elhárítása,  kiküszöbölése  minden  lehetséges  ártalomnak,  ami  az  életörömöt  fenyegeti !

Hol  kezdődik  a  talpnyalás    A szolgálati  viszony  és  az  emberi  kapcsolatok  nagyon  gyakran  dilemmatikusan  keveredhetnek.  Ilyenkor  csakis  az  ésszerűségen  alapuló  tapintat  döntheti  el  az  illendőség  kérdését.   Vezérlő  példának  fogjuk  fel  a  kabátfeladást :  ha  a  főnököm  fiatalabb  mint  én,  és  egészséges,  illetlen  tolakodás  feladnom  a  kabátját,  az  ő  részéről  sem  szép,  ha  ezt  elfogadja.   Viszont  nagyfokú  érzéktelenség,  ha  mondjuk  főnököm  egy  fáradt  öregember  s  én  elnézem,  mint  kínlódik,  de  nem  segítek  neki,  nehogy  talpnyalónak  tartson.    A  munkatársi  viszony  tehát  az  emberi  mértékeket  mindenütt  kiinduló  pontul  veheti.   Ha  beosztottam  mondjuk  sokkal  idősebb,  mint  én,  adhatok  neki  utasításokat,  parancsokat,  de  a  szolgálati  kérdésektől  eltekintve  a  kötelezző  előzékenységben  kell  őt  részesítenem.   S  ellenkezőleg :  ha  a  főnököt  kitűntetés  éri,  nevenapja  van  vagy  a  földi  szerencse  és  családi  boldogság  bármilyen  eseménye  utolérte,  elfogulatlanul  közölhetem  vele  jókivánságaimat,  de  ajándékot  venni --  csakis   a  beosztottaitól  végleg  elbucsúzó   főnöknek   szabad !    Egyáltalán  az  ajándékozás,  kinálás,,szives  szolgálatok"  olyan  személyek  között,  ahol  szolgálati  viszony  áll  fen  vagy  ellenőrzési  viszony,   nem  erkölcsös,  nem  is  szép  és  főleg :  nemcsak  hogy  nem  illedelmes, nem egészséges !            Nem  egészséges,  mert  a  másik  azt  gondolhatja,  még  tiszta  szándék  esetén  is,  hogy  befolyásolni  akarom,  s  ezzel  kínos  helyzetbe  hozom :  arra  kényszerítem,  hogy  vagy  engem  sértsen  meg,   vagy  a  lelkiismeretét.   Nem  beszélve  a  kivülállók  kisérő  megjegyzéseiről. ( Érdekes  azonban,  mégis  milyen  sokan  vannak,  akik  inkább  a  lelkiismeretüket  bántják  meg  és  nem   a,,szivesség  tevőiket"!)                                                                                      Amennyire  ellenszenves   dolog  a  szolgálati  viszony  alapján  megtagadni  valakitől  a  neki  kijáró  tapintatot,  vagy  előzékenységet,  éppolyan  visszataszító,  ha  ezeket  elvtelenül  akarjuk  kikényszeríteni.   ,,Nekem  ne  dirigályon,  ha  egyszer  fiatalabb"vagy   ,,Vegye  észre,  hogy  nő  vagyok  és  kimélyen  meg  a  kellemetlenebb  megbizásoktól"  és  az  effajta  magatartások,  lényegében  már  korrupciót  jelentenek.                                                                                           Az   azonban   igaz,  hogy  sok  esetben  meg   kell  nézni,  az  igazsság  kinek  a  szájából  hangzik  el. Mert  helytálló  észrevételekkel  is   meg  lehet  örökre  mérgezni  kitűnő  munkatársi  kapcsolatokat.  Ilyenkor  nagyon  fontos,  hogyan  választjuk  meg  a  bírálat  szócsövét.    Előfordul,  hogy  valamelyik,  különben  kitűnő  munkatársunknak  kellemetlen  tulajdonságai  vannak.  Esetleg   túl sok  fokhagymát  fogyaszt  a  zárt  munkahelyiségbe  való  belépés  előtt,   vagy  túl  kevés  jelentőséget  tulajdonít  annak,  hogy  nagyon  is  izzad,  és  így  tovább.   Nem  nagy  dolgok,  de  az  emberek  ezekre  sokkal  kényesebbek,   mint  akár  a  becsületűkre  is.   Ha  valakinek  azt  mondom,  hogy  maga  semmit  sem  ért  a  szögmértanhoz,  talán  csak  legyint.   Ha  figyelmeztetem,  hogy  kellemetlen  szagú  a  lehelete,  talán  örökre  meggyülöl.    Márpedig  ilyesmin  is  múlhat  a  jó  munkatársi  viszonynak  s  következésképpen,  sok  jó  munkának  is  a  sorsa.                               Ám  az  is  igaz,  hogy  ezeket  az  észrevételeket  az  emberek  egész  könnyen  elviselik  olyanoktól, akikkel  szemben  így  nem  kerülhetnek  érzelmileg  hátrányos  helyzetbe.    Ezért  ilyen  kifogásainkat mindig  olyan  személyek  közvetítésével  tegyük  meg,  akik  az  illetővel  egyneműek,  nála  idősebbek vagy  legalább  is  egykorúak.   Sok  minden  kicsiségen  múlik.                                                      Ilyen kicsiségen  tehát  ne  múljon  semmi....

 Illem  és  intelligencia Nem  önkényesen    kapcsoljuk  össze  a  két  szót  és  nem  is  csak  pusztán  a  gondolattársítás  alapján,  hogy  tudniilik  az  illedelmesség  fogalmáról  megszoktunk  a  műveltségre,  arról  meg  az  inteligenciára  gondolni.   Hogyan  határozza  meg  a  tudomány  az  intelligenciát ? --  : ,,Az  inteligencia  az  a  képesség,  amely  által  a  környezetünkben  fennálló  helyzetet  felismerjük,  annak  módosulásait  nyomon  követjük,  és  a  legmegfelelőbb  reakciót  megtaláljuk."   Az  ,,illik " szó    pontosan  ezt  fejezi  ki :  mi  illik,  azaz  mi  talál  valamihez ;  mi  az,  ami  együtt  ,,megy"  és  ami  együtt ,,nem  megy"',  mit  lehet    ,,szerencsésen"    összehozni  és  mit  nem  szabad  összeerőltetni ?   Ahogy  egy  zárba  a  megfelelő  kulcs  illik,  vagy  egy  csavarra  a  megfelelő  anya,  ugyanúgy  valamely  helyzetre  a  megfelelő  viselkedés,  vagy  a  szó --  illik.   Az  illem  szó  tehát  a  legnagyobb  mértékben  magával  vonja  az  ésszerüség  és  a  célszerűség,  hasznosság  szempontját,  nemcsak  a  szépségét.

A környezet  illemtana -- inteligens  munkahely :  Van  a  munkahely megszerve-zésének  egy  olyan  szempontja,  amely  részben  a   munkavédelemhez,  részben  a  termelékenység  növeléséhez  csatlakozik.  Ez  a  munkalélektan.   Sokféleképpen  emlegetik  még,  gyakran  ,,üzempszihológiának " is.   Ennek  az  a  célja,  hogy  például  tanulmányozza : milyen  színűre  fessűk  a  veszélyes  alkatrészeket ?  Milyen  munkahelyen  alkalmazzunk  megnyugtató  és  milyen  munkahelyen  élénkítő  hatású  színeket ?   Ha  a  munkahely  forró,  a  falakat  fessük  hidegkékre,  az  ellenkező  esetben  sárgásbarnára  vagy  vörösre.   Milyen  órákban  és  munkaszakaszokban  lép  fel  a  figyelemcsökkenés  törvényszerüen ?   Mennyi  időnként  kell  a  zenét  bekapcsolni  vagy  kikapcsolni ?   És  így  tovább.   Ma  már  inteligens  munkahelyen  az  ilyesmivel  törődnek( legalábbis kellene).             Azonban  nemcsak  a  termeléssel  ilyen  közvetlen  összefüggésben  lévő  lélektani  mozzanatokkal  kell  törődni.    Mert  nemcsak  a  termelékenységnek,  nemcsak  a  gazdasági  hatékonyságnak,  de  egész  közzöségnek  közérzetének,  pontosabban,  amíről  fennebb  beszéltünk :  az  életörömének  a  megóvása  is  cél. A  csúnya  munkahely --  súlyos  illetlenség.   Illetlenség  az  üzem  vezetői  és  az  üzem  dolgozói  részéről  egyaránt.    Ha  belépünk  egy  gyárkapun  és  feltúrt  talaj  fogad,  dágványos  pocsoják  vagy  szállongó  por,  elszórt  hulladék,  rendetlenül  elheverő  ládák,  gépek,  a  belépő  ezáltal  súlyos  ártalmakat  szenved.    Egyben  a  társadalom  is.   És  még  akkor  is,  ha  ez   a  dancsság  adott  esetben  nem  megy  a  termelés  rovására,  ,,sőt  hasznára  vált",  mert  mondjuk,  nem  vontak  el  ,,kapacítást"  a  termeléstől !  (  Bár  előbb- utóbb  minden  termelési  formánál  kiderül,  hogy  ami nem szép,  az  nem  is  lehet jó --  ahogyan  Leonárdo  da  Vinci  mondotta.   Ha  viszont  az  ember  egy  tiszta,  rendben  tartott,  kaviccsal  gondosan  felhintett,  virágos  udvarba  lép,  ez azonnal ,,megfogja."  tartásra,  összeszedettségre  készteti ;  azaz ,,respektust"  ébreszt  benne.   A  respektus,  a  tisztelet  csak  akkor  maradhat  a  megfelelő  feszültségen,  ha  az  áramkör  zárt,  azaz  két  irányú,  vagyis  kölcsönös.   Amennyíre  megtiszteli  a  hely  a  belépőt,  az  annyival  fogja  viszonozni.   S  ebből  a  szempontból  döntő,  hogy  az  illendőségnek  nemcsak  a  díszbejáratnál  adjuk  meg  a  magáét.

,,Nehogy  azt  képzeljék  hogy":   Sokszor  észre  vehetjük,  hogy  valaki  az  elárusító  pult  mögött,  a  hivatali  asztalnál,  a  raktárajtóban  s  más   ilyen  helyen  szándékosan  viselkedik  utálatosan.   Nehezen  hall,  tekintetét  sehogysem  képes  ránk  irányítani,  fejét  csak  nagy   megerőltetéssel  tudja  felénk  fordítani,  mozdulatait  erőfeszítések  árán --  lassítja.   Ennek  a  magatartásnak  az  az  értelme :  ,,nehogy  azt  képzeljék,  hogy  őt  lehet  ugráltatni"...   ,, nem  azért  van  itt,  hogy  vele  csak  úgy  rendelkezzenek"...  ,,mit  képzelnek  hogy  ő  kicsoda?"               Persze,  az  ilyen   embereket  nem  lehet  kalendáriummal  meggyőzni  s  nem  is  ezek  számára  írjuk  tanácsainkat.   Ezek  a  típusok  tulajdonképpen  a  társadalom  kártevői.   Nemcsak  arról  van  szó,  hogy  másoknak  is  elveszik  a  munkakedvét,  elrontják  a  hangulatát ;  szinte  természettudományos  pontossággal  kimutatható,   hogy  ezek --  minden  egyéb  gaztetre  is  képesek.   Azt  hinné  az  ember,  hogy  inkább  a  túlságosan  nyájas,  mézes - mázas  eladók,  pincérek,  tisztviselők,  raktárosok  lopnak.   Ám  a  mézesmázasság  csakis  azok  irányában  nyilvánul  meg,  akiktől  tartanak,  vagyis  a  szolgálati  úton --  felfelé.  Mások  iránt  annál  durvábbak.  Ennek  az  a  magyarázata : csakis  akkor  tud  az ember  mindenkihez   kedves  lenni,  ha  tiszta  a    lelkiismerete !

Nyúlánkozva  dolgozni  nem  csak  illetlenség,  de  sokkal  fárasztóbb  is !               És  mindenütt,  ahol  munkatárssal,  űgyfélel  vagy  vevővel  kell  érintkezni :  a  mogorva,  duzzogó  arc  nemcsak  a  másikat   hangolja  le,  hanem  azt  is,  aki  ilyen  képeket  vág.   Sok  esetet  hozhatnánk  fel  erre  példának,   s  ebből  úgy  látszik :  nem  is  kis  inteligencia  kell  ennek  a  belátásához !                       Aki  másnak  kellemetlen,  az  önmagának  a  legkellemetlenebb !   Ne  engedjük  tehát  hányavetíség  kisértésének,  mert  ezen  az  úton  nincs  megállás.   Előbb  csak  duzzogunk,  aztán  durvulunk  s  a  végén kezdjük saját  magunknak kedvétkeresni  !                                                                                  A  fél  munka  öl,  butít  és  pusztulásba  hajt .     Tehát  jól  dolgozni     nemcsak    kötelesség,  nemcsak  illik,  hanem  egyedül  ez  kellemes.    Nem  akarom  a  cinikusok  modorát  utánozni,  de  azt  mondhatnám :    ha  már  dolgozni  kell  az  embernek,  akkor  csakis  tisztességesen  érdemes  dolgozni.

Medig  bírálat  a  bírálat ( munkatársi  illemkódex) :   Gyakran  mondogatjuk,   hogy   ,,X  fúros  természetű".   És  ugyanilyen  gyakran  észre  sem  vesszük,  hogy  mi  is  fúrós  természetűek  vagyunk.   Beszélgetünk  valakiről,   Mondják,  hogy  jól  dolgozik.    ,,Igen...csak  iszik" --  tesszük  hozzá.    Vagy  említik  valakiről,  hogy  már  nem  iszik.   ,,Igaz,  de  anélkül  is  elkésik  mindennap",  --  vágják  rá  fanyarul.             Sokszor  nem  mérlegeljük,  hogy  mennyi  kárt  okozunk  másoknak  azért,  mert --  nem  szívesen  halljuk,  hogy  másokat  dicsérnek.                                                             Ó  nem  rosszakaratból  tesszük  --  és    akárhányszor  igaz  is,  amit  mondunk.   Hát  nem  kötelességünk  a  bírálat ?   Nem  kötelességünk  mindenkinek  a  hibáját  nevén  nevezni,   és  ,,ezáltal  segíteni  abban,  hogy  kiküszöbölje"    Kötelességünk  és --  illik  is.    Csakhogy  azt  is  illik  tudni,  mi  a  munkatársi  birálat --  és  mi  a  fúrás.   A  legtöbb  esetben  nem  olyan  bonyolult  dolog  megvonni  a  határvonalat  a  két  dolog  között.   A  bírálat : nyílt.   A  fúrás --  orv,  de  legalább  is  titokzatoskodó.       Ha  például  valakinek  a  súlyos  mulasztását  be  akarom  jelenteni  a  főnökénél --  ami  kötelességem --  akkor  az  is  kötelességem,  hogy  ezt  a  bejelentést   az  illető  jelenlétében  végezzem  el ;  hadd  halja  ő  is,  amikor  róla  beszélünk.   Ha  ez  semmiképpen  sem  lehetséges,  akkor  az  illem  azt  kívánja,  hogy  az  első  adandó  alkalommal  közöljük  az  illetővel :,,ezért  s  azért  bepanaszoltalak.   Menj  és  tisztázd  magad,  vagy  válald  a  következményeit".   A  hátamögött  végzett,  sunyin  elhalgatott  bírálat  olyan   súlyosan  ítélendő  meg,  mint  a  névtelen  levél.                     A   bírálat  akkor  is  fúrás,  ha --  nem  a  megfelelő  időben  történik.   Például :  valakit  meg  akarnak  dicsérni  és  joggal.   Ekkor  nem  illik  előjönni  azzal,  hogy  ,,igen,  de  a  múltkór  is  ezt  vagy  azt  csináltad."    Ha  valamit  meg  akarunk  bírálni,  azt  tegyük  idejében,  azaz  rögtön.   Ha  bünlajstromokat  készítgetünk  titokban,  hogy  akkor  vehessük  elé,  amikor  a  legtöbbet  árthatunk  vele :  ez  már  a  legsötétebb  fúrás !    Még   akkor  is,  ha  listánkra  csupa  a  valóságnak  megfelelő  dolgot  írunk  fel.   Ez  ugyanis  azt  jelenti,  hogy  adott  esetben  képesek  vagyunk  valami  hibát  el  is  halgatni,  azaz  eltussolni,  mert  az  idő --  nem  kedvez  az  értékesítésének.

A  tevékenység  és  szorgalom :   A  fentiek  alapján  azonban  könnyen  kialakulhat  egy  egészen  közkeletű  tévhit.   Az  tudniilik,  hogy  a  leginkább  izgő - mozgó  embereket  tartsuk  a  legszorgalmasabbaknak  és  a  csendeseket  nehézkeseknek,  esetleg  éppenséggel  lustáknak.   Ezért  nagyon  fontos  eszünkbe  vésnünk  egy  bölcs  mondást.                                                          Nem  az  a  leglustább  ember,  aki  nem  csinál  semmit                                                          hanem  az,  aki  mindig  mást  csinál,  mint  amit  kellene !                                                              Vagyis  a  legveszélyesebb  lusták  azok,  akik  lázas  sürgölődéssel  kendőzik  a  lustaságukat.   Nem  is  olyan  nehéz  megmagyarázni  ezt  a  látszólag  ellenmondásos  pszihológiát.   Minden  egyes  feladat  megoldásában  eljutunk  egy  nehéz  ponthoz,  amikor  az  eredményt  bizonyos  rutinmüveletekkel  biztosítani  kell.   Amikor  elmúlt  már  a  tervezés  izgalma,  az  ötletek  játéka,  amikor  már  látható  a  kivitelezés  módja.   Akkor  bizony  ,,neki  kell  ülni"  Nimcs olyan munkaterület művészet,  bünüldözés,  vagy  zárszámadás,  amikor  el  ne  jutnánk  a  nehezéhez.   A  lusta  ember --  ettől  halálosan  fél !   És  ezt  akarja  újabb  és  újabb  ötletekkel  elódázni,  esetkeg  remélve  közben,  hogy  valaki  helyette  lenyeli  a  galuskát !    És  itt  eljutottunk  aztán  a  munkaerkölcs  egyik  nehéz  területéhez  a  szervezéshez.  

 Munkaszervezés, szaktudás,erkölcs, illem :  A  szervezni - tudást  sokan  olyan  született  képességnek  tartják,  mint  a  zeneszerző  tehetséget.   Néha  egészen  rejtélyes  adottságnak  fogják  fel.   Egy  időben  faji  képességnek  kiáltották  ki :  voltak  szervezni  tudó  és  szervezni  nem  tudó  népek  e  tanítás  szerint..   A  végén  aztán  mindig  kiderült :  nemcsak  hajlam  dolga  a  szervezés --  hanem  morál  kérdése  is !   Hogy  hol  van  a  szervezésben  az  erkölcsi  mozzanat,  azt  legkönnyebb  megvilágosítani  egy  közismert  de  nagyon  idevágó  anekdottával :                                Tartalékos  tiszti  vizsgán  azt  kérdi  a  tábornok  a  hadnagy - jelölttől :                                              ,,Itt  van  ez  a  folyó.   Át  kell  vinnie  rajta  a  századot.  Hogyan  jár  el ?"                                   A  jelölt  pillanatnyi  gondolkodás  után  felel.  ,,A  következő  parancsotadom.                              Oszolj !  Félóra  múlva  gyülekező  a  túlsó  parton !"                                                                     ,,Úgy ?   És  mi  maga  civilben ?"... ,,Könyvelő "                                                                            Vagyis  a  rossz  szervezés  lényege :  áthárítani  a  feladat  nehezét  másokra !                               De  a  morális  tartás,  azaz  az  erkölcsi  aspektus  kérdése  akkor  is  felmerül,  amikor  kizárólag  a  saját  munkánk  megszervezéséről  van  szó.   Miben  áll  az  egyéni  munkaszervezés ?                    -  Előkészíteni  a  munka  elvégzéséhez  szükséges  anyagokat,  eszközöket,  adatokat  s  mindezt  kezünk  ügyébe  helyezni.                                                                                                                  -  Felmérni    a  munka  elvégzéséhez  szükséges  időt,  s  ezt  egybevetni  a rendelkezésünkre  álló  idővel.                                                                                                                                                 -  A  lehetséges  határig  biztosítani  a  munkavégzéshez  szükséges  hely  zavartalanságát. ( Tehát  rendet  csinálok  a  munkaasztalon,  vagy megvédem a helyet az esetleges  időjárási  ártalomtól stb).                                                                                                                                     -  Minden  előre  látható  zavaró  jelenség  kiküszöbölésére  intézkedést  teszek. ( Tehát  pl.  bezárom  az  ajtót,  vagy  kiírom,  hogy  csak  ekkor  állok  látogatók  rendelkezésére  stb.)               Mindezeknek  a  végrehajtására  először  is  erős  akarati  aktus  szükséges --  és  ez  önmagában  is  erkölcsi  erő  kérdés ;  másrészt  bizonyos  káros  szokásainkkal,  való  szembenézés.   Pl. a  halogatással,  felületességgel,  kényelmességgel  így  tovább.   Amikor  azt  halljuk  valakiről,  hogy  ,,rendes  ember,  csak  nem  tudja  megszervezni  a  munkáját"  --   tudnunk  kell,  pontosan  csak  arról  van  szó,  hogy  az  illető  --  rendetlen  ember.   Rendetlen  ember,  aki  nem  készíti  elő  a  munka  mozzanataihoz  szükséges  elemeket,  ezért  munkaközben  folyton  szaladgálnia  kell,  szaladgálás  közben  minden  pillanatban  új,  előre  nem  látott  körülmények  merülnek  fel  nem  becsüli  fel  a  saját  erejét  s  ezért  kifut  az  időből,  mert  későn  fog  hozzá  és  így  tovább.           Lehet  arról   szó,  hogy  valaki  ,, nagyon  rendes,  jó  szakember --  csak  nem  tud  szervezni ?"        Kizárt  dolog !   Még  az  is  lehet,  hogy  a  fenti  értelemben  rendes,  azaz  tudja  mindennek  a  helyét  és  idejét,  csakhogy  éppen  nem  jó  szakember  és  nem  tudja,  milyen  részletmozzanatokat  milyen  sorrendben  kell  megoldania.    Márpedig  ha  valaki  tájékozatlanul  vállalkozik  felelős  munkára,  az  erkölcsi  szempontból  a  legtöbbször  nagyon  kérdéses  dolgot  művel.

Rossz  szervezés - erkölcstelen !

És  ha  a  szervezés  a  mások  életét  és   mások  munkáját  is  érinti ?   Rendszerint  a  következő  esetekben   beszélünk  rossz  szervezésről :                                                                                     1.  Ha  valamit  nem  a  megfelelő  helyen  tartalékolunk ( pl.  van  áru   a  rakttárban,  de  nincs  az  üzletben ;  van  olyan  helységben  ahol  nincs  rá  kereslet,  de  nincs  ott,   ahol  nagyon  keresik,  van  nyersanyag  egy  másik  vállalatnál,  de  nem  szállították  oda,   ahol  feldolgozzák  stb.,  stb. )            2.  Ha  valamit  nem   a  megfelelő  időpontban  hozunk  mozgásba( pl.  van  szállítási  kapacítás,   de  nem  a  csúcsforgalom  szakaszára  osszuk  be,  van  szezonáru,   de  a  másik  szezonban  áruljuk   --  utána ;  van  egy  jó  színdarabunk,   de  kánikula  idején  mutatjuk  be  stb.,  stb.)                3.   Ha  egy   müveletet  nem  az  alkalmas  helyen  végeztetünk (pl.  a  forgalomterelő  utat  a  játszótéren  át  vezetjük  stb,  stb.)                                                   

4.   Ha  gyakorlati  haszon  nélküli  müveleteket  végeztetünk ( pl.  sorba  állítunk  embereket  egy  újabb  sorszámért,  hogy  azzal   egy  újabb  sorszámért  sorbaáljanak ;   ha  elmulasztunk  egy  fontos  tájékoztatást  közölni,  kiírni  s  ezért  felesleges  jövést - menést  okozunk  stb.,  stb. )   Vannak  még  más  jellegzetes  szervezési  hibák  is,  de  a  fentiek  esetében  szinte  mind  halálbiztos,  hogy  erkölcsi  gyengeségből  fakadnak.    Mögöttük  szinte  halljuk  a  rossz  szervezésért  felelős  tisztviselő  undorítóan  pökhendi  hangját,  ahogy  magában   ,,elintézi"   a  dolgot :  ,, Legfennebb  majd  várni  fognak  egy  kicsit "   vagy   ,, akinek  szüksége  van  rá,  járjon  utánna "....   ,,Ez  van  és  punktum"...   ,, Ne  legyennek  olyan  kényesek"....,,majd  legfennebb  jobban  fognak  vigyázni  a  kölykeikre"...  ,,Nem   lesz  semmi  baja,  ha   mégegyszer  jön"...                                   Ezek  után  egy  percig  sem  lehet  vitás,  hogy  a  rossz  szervezés  nem  valami  olyan  sorsverése,  mint  a  színvakság,  süketség  vagy  vérzékenység.    A  szervezni  nem  tudás  a  legtöbb  esetben  jellemhibából  fakad.   Gőg,  embertársaink  nem   tisztelése,  kényelem,  önzés  stb.  a  magyarázat.   Miért  mondjuk  tehát,  hogy  illem  kérdése  is,  amikor  úgy  látszik,  hogy  sokkal  súlyosabban  ítélendő  meg ?                                                                                                                                   Azért  mert  az   Erkölcs  áthágása  és  az   Illem  áthágása  között  megis  csak  külömbség  van,  különösen  az  elején.   Ugyanis :  nem  mindenki,  aki  vét  az  Illendőség  ellen,  jellemtelen,  erkölcstelen,  erkölcstelen  ember  vagy  nem  inteligens  ember.    Legalábbis  bizonyos  ideig  még  nem  az.   Egyszerüen  csak  hanyag  vagy  felületes,  hiányzik  belőlle  a  körültekintésre  való  beállítódás.   Magyarán  nem  gondol  arra,  hogy  nem  helyes,  amit  csinál ;  tehát  ,,eszébe  sem  jut".    A  kimondott  rosszhiszeműség  ilyen  esetben  nincs  meg.   Más  kérdés  az,  hogy  ha  valaki  következetesen,  hosszú  időn  át,  ismételten  nem  törődik  a  Munkaillem  szabályaival,  tudva  sérti  meg  őket :  akkor  a  ,,laza"  magatartás  már  szervül  és  jellemhiba  lesz  belőle.                            Ezért   A  munkára  való  nevelés  és    a  szervezés  tudományának  a  tanítása  ott  kezdődhetik  csak,  hogy  tudatossá  tegyük  mindenki  előtt  munkája  értelmét  és  eszébe  véssük  mindazt,  amit  illik !   És  egyáltalán,   amire  gondolni  illik.

                           JÓ  SZERVEZÉS                      =   INTELIGENCIA                                                                                                                        INTELIGENCIA                      =   KÖRÜLTEKINTÉS                                                                                                                   KÖRÜLTEKINTÉS                =   ÉRZÉKENYSÉG                                                                                                                      ÉRZÉKENYSÉG                    =   MÁSOK  BECSÜLÉSE                                                                                                            MÁSOK  BECSÜLÉSE          =TAPINTAT  +  ELŐZÉKENYSÉG                                                                                      TAPINTAT + ELŐZÉKENYSÉG  =   ILLEM                                                                                                                                       ILLEM                                       =  RENDES  EMBER                                                                                                                    RENDES  EMBER                 =  JÓ  MUNKA                                                                                                                               JÓ  MUNKA                             =   JÓ  SZERVEZÉS

És  ezzel  a kör  bezárult.   A  tétel  tehát  világos  :   A  jó  szervezés  lényege  az,  hogy  a  szükséges  feltételek  alkalmas  időben  való  találkozását  biztosítsuk.   És  örökre  el  kell  hárítani  azt  a  téveszmét,  hogy  mindenhez  különleges  adottságok  kellenek.   MINDENHEZ  EMBERSÉG  KELL !  Azt  pedig  mindenki  megszerezheti.    Ezért   a  társadalmunknak  ez  a  legfontosabb  beruházási  területe.   Mérnököt,  matematikusz,  tanárt,  orvost,  technikust,  szakmunkást,  mezőgazdászt  kellő  számban  képezünk.   Hogy  e  sok  szakembert  jó  szervezőnek  bizonyul - e  munkaterületén,  az  már  nem  szak-,  hanem  emberi  mivoltától  függ.   A  szakképzés  és  anyagi  beruházás  mellett  tehát  ezen  múlik  társadalmunk  jótevője  :  eszmék,  elvek,  szokások,  életstilus,  munkaerkölcs  és  eleven  társadalmi  közvélemény  :  milyen  Embert  nevel  a  Szakemberből...